Az integráció helyszínei lehetnének
A roma közösségi házak olyan civil, nonprofit szervezetek, amelyek többnyire a helyi roma közösség kulturális, társadalmi és gazdasági igényeit hivatottak kiszolgálni - vagyis programokat, képzéseket szerveznek, tanáccsal szolgálnak, és megpróbálják minél tágabb látogatói körnek megmutatni a roma kultúrát. Szűkebb meghatározás nincs, tehát a közösségi ház lehet egy jól felszerelt, komplett művelődési intézmény, de lehet egy egészen kicsi iroda is. Fenntartójuk többnyire a kisebbségi önkormányzat, vagy egy civil szervezet.
Pontos adatokat sehol sem sikerült szereznünk arról, hogy mikor alakult meg az első roma közösségi ház. Az biztos, hogy 1999-ben a Soros Alapítvány, 2000-ben pedig a Közösségfejlesztők Egyesülete szervezett képzést roma közösségi házak vezetőinek, munkatársainak. 2000-ben konferenciát is rendeztek, 2001-ben pedig az Autonómia Alapítvány részletes kutatásban mérte fel a házak helyzetét - az első intézmények tehát valamikor a kilencvenes évek végén alakulhattak. Számukat sem lehet pontosan tudni: a szaktárca illetékese tizenhatról tud, az Országos Cigány Önkormányzatnál viszont azt a tájékoztatást kaptuk, hogy csak a kisebbségi önkormányzatok 82 ilyen intézményt üzemeltetnek.
Már a 2001-es kutatásból is az derült ki, hogy a házak legnagyobb problémája a finanszírozás bizonytalansága, hiszen működésük erősen pályázatfüggő. Ez napjainkra sem változott. Kimondottan a roma közösségi házak támogatására a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány ír ki pályázatot, de utoljára 2006-ban volt ilyen lehetőség összesen 25 millió forintnyi értékben. Tavaly viszont nem jutott rá pénz, és még az idei támogatás is bizonytalan. Ezenkívül a házak például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, az NKA, a Nemzeti Civil Alap pályázatai között találhatnak kiírásokat, ám ezek mind esetleges pénzforrások. Szerencsés az a ház, amelyet például a helyi önkormányzat támogat. (Ilyen például a pécsi Rácz Aladár Közösségi Ház, amely évi 15-20 millió forintot kap, és ennek megfelelően színes, gazdag programkínálattal rendelkezik.)
Nemcsak az anyagiak okoznak nehézséget, tartalmilag is akadnak gondok - mondja Choli Daróczi József, az Országos Cigány Önkormányzat munkatársa, a Romamúzeum igazgatója. Szerinte ugyanis kevés az olyan szakember, aki nemcsak "internetkávézóként" működteti ezeket a házakat, hanem képes arra, hogy a régi művelődési házakhoz hasonlóan többféle feladatot ellásson úgy, hogy közben a romák integrációja a legfontosabb szempont. Hogy az integrációt milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban elérni, azt a helyi viszonyok ismeretében, helyben kellene kidolgozni - ez azonban olyan szakembereket kívánna (például a cigány nyelvet, kultúrát is jól ismerő pedagógusokat, művelődésszervezőket), amilyenekből pillanatnyilag kevés létezik. A szakemberhiányon egy "cigány szabadegyetemmel", vagyis egy országos programsorozattal próbálnak segíteni: a többnyire a roma közösségi házakba tervezett eseményekre cigány és nem cigány pedagógusokat, képviselőket, önkénteseket várnak, akiknek az integráció lehetséges módjairól tartanak majd előadásokat.
