Tűzoltás másként
Az eredetileg helikopterpilótaként szolgáló, majd mérnöki és közgazdászi diplomájával tűzoltónak álló férfi hat évvel ezelőtt költözött vissza a fővárosból a Borsod megyei Szendrőbe, ahol az ország legkisebb, egyetlen fecskendővel rendelkező, tűzoltóságának parancsnoka lett. Érkezése után nem sokkal a négyezer-háromszáz lelkes kistelepülés nevével megismerkedett egy-két amerikai egyetem kutatócsoportja, és még a NASA egyik kísérletében is szerepet kapott az általa irányított program. Az erdőtüzekkel szembeni küzdelem a globális felmelegedés miatt egyre nagyobb kihívás elé állítja a különböző országok tűzoltóit. Elég, ha arra emlékeztetünk, hogy tavaly nyáron Görögországban csaknem hetven halálos áldozatot követeltek a heteken át megfékezhetetlenül pusztító erdőtüzek, melyek oltásában - számos külföldi egység között - budapesti tűzoltók is segédkeztek. A Szendrőben kezdett kutatások, részben az erdőtüzek mielőbbi észlelését segítő jelzőrendszer, részben a tűz tovaterjedését előre kiszámító szoftver kidolgozása, érthető módon a nemzetközi figyelem központjába kerültek.
A kísérletekről lapunk több alkalommal is beszámolt. "Három kisméretű robotrepülőgépet helyeztek készenlétbe a szendrői tűzoltóságon" - írtuk például a Népszabadság 2006. augusztus 12-i számának címlapján. "Az alig néhány kilós, nem egészen három méter szárnyfesztávolságú, elektromos hajtású gépek már a felszállás utáni második percben képet és adatot küldenek a repülőt a földről irányító kezelőnek. A szendrői tűzoltó-parancsnokságon folyó, az erdőtüzek oltásának új módszerét kidolgozó modellkísérlet lényeges elemei, a tűz műholdas helymeghatározása, a lángok terjedésének robotrepülővel történő felderítése és a robbantással történő oltás. A szendrői tűzoltók által rendezett gyakorlati bemutatókat spanyol, izraeli, szlovák, szlovén, horvát és román szakemberek is megtekintették."
Úgy tűnik azonban, a fiatal szendrői parancsnok túl nagyot mert álmodni, legalábbis a borsodi realitásokhoz képest. Hiába tapsoltak ugyanis eredményeinek egy kaliforniai tanácskozás résztvevői, ha közben feloldhatatlannak tűnő konfliktusba keveredett a helyi önkormányzattal. A kutatások csaknem százmilliós költségvetése, a digitális korszak eszközeinek felvonultatása nehezen kezelhető feszültséget szült egy olyan településen, ahol a fellobbanó tüzeket a legtöbb esetben lapáttal csapkodva el lehet oltani. Nem beszélve arról, hogy a kísérleti rendszer jelzései nyomán olykor a tarlóról felszálló füstpamacsokra is elindult a szirénázó tűzoltóautó, amit értetlenül fogadtak a száraz füvet égető gazdák.
2007. január 30-án a tűzoltóparancsnok évértékelő beszámolójának meghallgatása után a szendrői képviselő-testület határozatában az alábbi állásfoglalást fogalmazta meg: "Az önkormányzat elismeri a tűzoltóság, illetve parancsnokának a kutatás-fejlesztés terén elért eredményeit. A képviselő-testület ugyanakkor megállapítja, hogy az ambiciózus fejlesztések igen jelentősen megterhelték, illetve megterhelik a helyi önkormányzat költségvetését."
A következő hónapokban sajátos és elhúzódó konfliktus alakult ki a 2006-ban megválasztott városvezetés és a parancsnok között. Szaniszló János új polgármester a kistérségi társulás revizoraival átvilágíttatta a helyi tűzoltóság gazdálkodását, és a mintegy hatvanoldalas elemzés számos problémát talált. A beszámoltatások, és a korábbi ünneplést felváltó bírálatok megviselték a parancsnok egészségét, aki előbb kórházba került, majd a nyugdíjazását kérte. A képviselő-testület, mint az önkormányzati tűzoltóság fenntartója, méltányolandónak találta kérést és nyugdíjba küldte a negyvenéves tűzoltót.
- A tűzoltó-parancsnokság gazdálkodását átvilágító vizsgálat mintegy hat-hétmillió forintos hiányt tárt fel - mondja a polgármester -, amiért legalábbis közvetett felelősség terheli a parancsnokot mint első számú vezetőt, de talán még az önkormányzat nevében a tűzoltósági fejlesztésekhez hitelt felvevő előző városvezetést is. A hiány egy része görgetett tartozásokból állt, igaz, az is hiányt okozott, hogy a kísérlet költségeinek nagy részét csak utólag folyósították, a kiadásokat így sokszor a mindennapi működésre kapott pénzből finanszírozták. Más kérdés, hogy ez a gyakorlat könyvelési szabálytalanságokat eredményezett. A tűzoltóság fejlesztéseire felvett tizenötmilliós hitel részleteit tavaly az önkormányzat nem tudta kigazdálkodni, múlt évben a fizetés átütemezését kellett kérnünk a banktól. A kísérlet szakmai részéhez nem tudunk hozzászólni, de személyes véleményem szerint az ország legkisebb tűzoltóságán nem voltak meg egy nemzetközi kutatóprogram finanszírozásához szükséges gazdasági feltételek.
Szaniszló János szerint Szendrő hátrányos helyzetű kisváros, ahol az emberek nem a globális felmelegedés hatásai miatt aggódnak, hanem a napi megélhetés gondjaival szembesülnek. A tűzoltóparancsnok külföldi utazásainak, a nemzetközi konferenciáknak az első rácsodálkozás után a helyi lakosok már nem tudtak örülni, a program megosztotta a települést.
Restás Ágoston azt állítja, nyugdíjba vonulása után érdekes módon rövid időn belül megszűnt a hiány. Fontosnak tartja, hogy a kísérletek egyetlen fillérrel nem terhelték a várost, igaz, a források egy részét valóban csak utólag kapták meg, miközben a költségeket folyamatosan kellett fizetni. A programoknak köszönhetően azonban a tűzoltóság vagyona öt év alatt megháromszorozódott, a parancsnokság modern elektronikával, pihenő- és kiképzőbázissal, nagy teljesítményű terepjáróval gazdagodott.
Bár a szendrői kísérletezésnek az önkormányzat döntése véget vetett, nem kizárt, hogy a hagyományos tűzoltás alternatíváit kereső kutatás a szomszédban az Aggteleki Nemzeti Parkban folytatódik. Nyugalmazását követően ugyanis Restás Ágoston egy francia és spanyol cégekkel és egyetemekkel közösen benyújtott pályázatában a szendrői tűzoltókat aggteleki természetvédelmi őrökre cserélte, az anyagot pedig első körben pozitívan bírálta el a kísérleteket finanszírozó európai uniós alap.
