Az alkotmány szerint elnöki posztjáról távozó - és a tervek szerint pályafutását kormányfőként folytató - Vlagyimir Putyin által támogatott Dmitrij Medvegyev viszont nem ilyen. Az első kormányfőhelyettest a fenti híradós bejátszások után országjáró munkalátogatásokon mutatják, majd Kazanyban stadionnyi fiatal előtt színpadról szól az ifjúsági fórum résztvevőihez, akik üdvrivalgásban törnek ki a "Hajrá Oroszország!" hallatán.

A héten már újabb felmérések nem közölhetők, az utolsó 1600 fővel végzett közvélemény-kutatás szerint Medvegyev 72 százalékot kaphat. Az általános vélekedés szerint a Kreml projektjeként dolgozó kváziellenzéki Andrej Bogdanov egy százalékra, a verekedésekről elhíresült, populista Orosz Liberális Demokrata Pártot vezető Vlagyimir Zsirinovszkij tizenegyre, az Orosz Kommunista Párt elnöke, a decemberi parlamenti választás után tiltakozási hullámot ígérő, majd gyorsan elcsendesedő Gennagyij Zjuganov 16 százalékra számíthat. Bogdanov a választási kampány közepén az Egyesült Államokba is elutazott, mintha a NATO és EU-integrációt ígérő politikus szándékosan Washington marionettjének akarná láttatni magát. (A szovjet időkben megszokott "a Nyugat marionettbábja" kifejezés újra divatba jött.)

Az oroszországi kampány végtelenül passzív, nehéz felfedezni a jelöltek plakátjait az utcákon és felhívásaikat a tévében. A vitaműsorok reggel hét óra előtt láthatók, Medvegyev ezeken nem is vesz részt. Egyetlen alkalommal, szerdán, Nyizsnyij Novgorodban lépett a választók elé, kérdéseikre válaszolva, magasabb nyugdíjat, a vállalkozásokhoz kevesebb bürokráciát ígérve.

A városban legfeljebb a formálisan semleges, szavazásra hívó hirdetések bukkannak fel. Igaz, a főváros polgármesterével, Jurij Luzskovval is megjelenő felhívásban nehéz nem felfedezni a kiállást Putyin jelöltje mellett.

A decemberi 107 millió választópolgár helyett februárban már 108 milliót tartanak számon, amit sokan a hatalom számára fenntartott egymillió biankó szavazatnak tekintenek.

- Már el van döntve minden, minek szavazzak? - kérdi egy huszonéves lány egy áruház előtt, miközben az elnökválasztással egy időben tartandó önkormányzati képviselőválasztás egyik jelöltje naptárait osztogatja. Ez csak munka, nem több, mondja, majd a beszélgetés végén hozzáteszi: talán mégis elmegy, és teleikszeli a szavazólapot, csak azért, hogy ne szavazzanak helyette. Bár, úgy is megteszik, legyint. Válasza általános véleményt tükröz, a legtöbben vállrángatva fogadják az elnökválasztást, van aki ironikusan Putyin cárráütését javasolja. Bár elismeri, hogy most jobban él, mint nyolc éve.

A Kreml igazi ellenfélnek az alacsony részvételt tartja. Ezért az iskolákban már megkérték a tanárokat, hogy a szülőket bírják rá a szavazásra, a vállalatok dolgozóinak pedig javasolják, hogy a választási bizottságoktól előre elkért talonjaikkal a munkahelyeiken szavazzanak a lakóhely szerinti szavazóhelyiségek helyett. A választói bizottságokba beválasztott munkatársak között pedig néhol már megindult a tapogatózás, hogy kire lehetne számítani az eredmények kozmetikázásában.

A biztos győzelem azonban kevés. A hatalom pártjának tekintett Egységes Oroszország (JeR) apparátusa, Kreml-közeli politológusok és az állami média most azon dolgozik, hogy a vezetés "önmagát verje meg": a feladat ugyanis az előző választásokhoz képest nagyobb részvétel és nagyobb győzelmi arány elérése.

Moszkva