- Jó ez a Janics-poszter ott, a falon!

- Elhihetik, nem szándékosan tettem ki. Ez egy naptár, amelyben a februárt a Natasáról készült fotó illusztrálja.

- Viszont máris megérkeztünk a fő kérdéshez. Tudniillik a múlt őszi patáliák nyomán az ön helyében most nem lennék nyugodt: fél év múlva olimpia, és ki tudja, lesz-e újabb csata Janics és exedzője, a sérelmeivel bármikor előálló, a női szakágat vezető Fábiánné Rozsnyói Katalin között...

- Szorongás van bennem, ám biztos vagyok abban: a tavaszi válogatók, a nemzetközi megméretések feloldják a feszültséget. Kati néni a múlt évben Kovács Katira koncentrált, ugyanakkor belement abba, hogy a meleg vízi edzőtáborban más tréner, a szintén hozzá tartozó Paksy Tímea exedzője, Sztaics István is segítse a munkát. Nem kis előrelépés ez. Natasa? Szintén komoly környezetben, férfi kollégákkal készül, a pályán elért eredmények pedig mindenre választ adnak.

- Fábiánné trenírozza Kovácsot és azt a Paksy, Benedek Dalma kettőst, amely a pekingi részvételt illetően óriási riválisa lehet a válogatózásra engedélyt kapott Kovács, Janics duónak. Kicsit sajátos, nem gondolja?

- Az. Ám minden edzőnek az az álma, hogy a versenyzője a legjobb legyen. Persze a konfliktus benne van a tavaszi menetrendben, de ez természetes ott, ahol a bőség zavarával küzdenek. Így volt ez Athén és Sydney előtt is; komoly viták végén edzők, szakvezetők ajánlották fel a lemondásukat, hogy aztán e szituációk bölcs döntésekkel záruljanak. Vagy: Kőbán Rita a kilencvenhatos olimpia előtt nem akart visszamenni Kati nénihez, aki szintén makacsnak mutatkozott. Majd visszament, és újra olimpiai bajnok lett.

- Bölcs döntések: igazából nem kierőszakoltak?

- Maradok a saját minősítésemnél.

- Miért nem sikerült gyorsan és szakszerűen megoldani a Janics-ügyet?

- Nem jó, ha ilyesfajta problémákat a szövetség vagy annak elnöke kezel: az alapszintű felelősség a kluboké, egyébként is azt tartom üdvösnek, ha kiforrja magát a konfliktus. Amely a kajak-kenuban rendszerint építő jellegű; segíti a létfontosságú rivalizálást. Nem ismerek olyan sportágat, amelyben hasonló konkurenciaharc lenne, arról nem beszélve: rendkívüli egyéniségek esetében logikailag is kizárt a megalkuvás.

- Szükségszerű tehát a konfliktus?

- Igen.

- Ön szerint a tavasszal lesz-e olyan pillanat, amikor az asztalra kell csapni?

- Nem vagyok asztalra csapós fajta.

- Másként kérdezem: mi van akkor, ha az a munkacsoport, amely a Janics-ügy óta segíti Angyal Zoltán szövetségi kapitányt, úgy foglal állást, hogy, mondjuk, Janicsot be kell tenni Fábiánné négyes hajójába?

- Ha Natasa történetesen csak centikkel marad le a válogatón egyesben és/vagy párosban, akkor mindenképpen a csapatban a helye. És ha ez így lesz, azt mindenkinek meg kell értenie.

- Egy újabb balhét is vállalva?

- Nézze: az őszi problémahalmaz felszínre kerülése után olyan elvrendszert fektettünk le, amely egyértelmű. Ugyanakkor a csoport elsődleges célja az, hogy az edzőket és a vezetőket több párbeszédre kényszerítse; több ismeretünk legyen az esetleges gondokról és lássuk, ki, hol tart. Egy példa: amikor Natasa elhagyta Kati nénit, nem tudtuk, előzőleg mi zajlott az edzőtáborban. Ma már tudjuk, mivel a trénereknek kéthetente beszámolási kötelezettségük van.

- Ha a Kovács, Janics páros sikerrel veszi a válogatót, ki készíti föl a címvédő párost az olimpia előtt?

- Kati néni a női szakágvezető: tehát ő. Ellenben éppen a napokban írtam össze: tizenegy variáció van arra, hogy a három női egységet kik képviseljék Pekingben. Ebben benne van az is, hogy párosban a múlt év óta minden mutatóban hatalmasat fejlődő Paksy, Benedek duóé lesz a rajtjog. De egyébként sem vagyok biztos abban, hogy szerencsés lenne, ha ugyanaz a kajakos szerepelne egyesben és párosban is: a két szám között részint negyven perc van, részint annak, aki át akar érni, ezerötszáz métert kell megtennie mérlegelésestül, számleadásostul. Az athénihoz képest a pekingi nehezített pálya lesz.

- Az interjú előtt említette, hogy itt, a Képviselői Irodaházban is rendre megkérdezik, mi lesz Pekingben. Mit mond nekik?

- Noha az ugyancsak kőkeményen készülő férfi kajakosokról, illetve a kenusokról nem kérdezett, ne felejtsük el, hogy ők is fellépnek Kínában... Hat érmet várok, és abban lennie kell aranynak.

- Csak egynek?

- Remélem, szokásomhoz híven ismét alulértékeltem az esélyeinket.

\'Azt tartom üdvösnek, ha kiforrja magát a konfliktus\'