Hiba van a mátrixban. (Korosztályom kultuszfilmje: az emberek egy számítógépes világba vannak bezárva, és ott az a déja vu, amikor  a rendszert újratöltik, hogy meg tudjanak jelenni a gonoszok.) De tényleg: mintha már láttam volna ilyet. Jegybank és kormány külön pályán játszik. A különbség csak annyi a közelmúlthoz képest, hogy az MNB vezetője most udvarias ember, és nem pocskondiázza nyíltan a kabinetet.

A kormányfő új tehercsökkentési programot jelentett be, és - eltekintve ennek egyébként nem elhanyagolható részleteitől - ez rendben is van. Nem meglepő, hogy egy kormány gazdaságot élénkítő adócsökkentést határoz el olyan időszakban, amikor a gazdaság teljesítménye csak a számok szintjén írható le a növekedés szóval, és inkább a siralmas rá a megfelelő jelző.

Mindehhez azonban jól kitapintható kamatemelési szándékok társulnak a jegybanknál. Hétfőn csak azért maradt változatlan a kamat, mert egy régi, szinte csak elméleti jelentőségű kérést teljesítettek: a kormányzat jóváhagyta a sáv eltörlését. Ám az emelés (szándéka) gazdasági okokkal nem támasztható alá. A fogyasztói árak gyorsabb emelkedését külső okok magyarázzák,  a jegybanki inflációs cél - az MNB jelentése szerint - a jelenlegi körülmények között is elérhető. Erre a normális jegybanki válasz nem a kamatemelés, illetőleg a forint árfolyamának erősítése (például sáveltörléssel), a nagyon meg se ugrott infláció letörése lenne.

A jegybank most vagy direkt keresztbe tesz a kormánynak (amit egy évvel ezelőtt elhittem volna), vagy nem hisz saját inflációs jelentéseinek (nagyobb esélyét látja az árak elszabadulásának, mint mondja), vagy rossznak gondolja a kiigazítási program kiigazítását (túlzott, politikai szempontú osztogatást vél). De elképzelhető, hogy csak fafejű.

Azt értem, hogy a kormány politikai okokból nem szívesen ismeri be: a konvergenciaprogramot át kell írni - pedig lényegében ez történik, bármennyire is kínos ez politikailag. Ugyanakkor tény: a kiigazítás túl nehézre sikeredett - nagyobb  anövekedési áldozat, mint vártuk, és egyébként is rosszabbak a bővülési esélyeink, mint gondoltuk. Ráadásul megváltozott a világ is: korábban nem kalkulált módon nő az energia és a mezőgazdasági termékek ára, recesszió közeleg az Egyesült Államokban, ami hat Európára és ránk.

A módosítás szinte kényszer. Lehet ugyan, hogy a kormány ismét hibázik (nem úgy, nem ott csökkent, ahol kell, esetleg túlosztogat - a vázolt három javaslat szerint erre is van esély), de biztosan nem segít, ha a jegybank - a mindenekfeletti függetlenség jelszavával - görcsösen ragaszkodik egy korábban kitűzött inflációs programhoz. Nem jó, ha szakmai szinten sem lehet beszélgetni arról: kell-e módosítani, lehet-e nagyobb hiányt, inflációt megengedni a növekedés érdekében. Ha pedig igen: mennyivel nagyobbat, és milyen garanciák vannak arra, hogy belátható időn belül normális pályára álljunk.

Mondom: hiba van a mátrixban. Megint.