„Eddig ismeretlen gyakorlat honosodhat meg azáltal, hogy a választópolgárok közvetlenül is beavatkozhatnak a kormányzat döntéseibe” – állítja Őrsi Gábor József: Kormány és ellenzék című írásában, melyet a Méltányosság Politikaelemző Központ adott ki a múlt héten.

A legfrissebb közvélemény-kutatásokra hivatkozva állapítja meg: mindhárom népszavazásra bocsátott kérdésben, (vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj) nyolcvan százalék fölött van az igennel szavazók aránya. A szerző azt prognosztizálja, hogy a kormány és az ellenzék stratégiája ellentétes lesz a kampány során és a kormánypártok a szavazás eredménytelenségéért szállnak majd síkra, míg a Fidesz, a lehető legtöbb választópolgár mozgósításra fog törekedni.

A falnak is ütközhet

A népszavazási gépezet elindítását Orbán Viktornak tulajdonítja, de írásában nem említi, hogy a jobbboldal elsősorban a miniszterelnök őszödi beszédére adott válaszként értelmezi a referendum kezdeményezését. Őrsi jó érzékkel tapint rá, hogy a Fidesz „3 igennel sokat spórolhatsz” szlogenű kampányfilmje elsősorban Gyurcsány Ferenc megtámadására irányul. Az elemzés megjelenését követő időszakban viszont a Fidesz lassított, és a március 9-i szavazás közeledtével a párt óvakodik attól, hogy szavazóbázisa előtt a kormánybuktatás lehetőségét vizionálja, mert ennek a lehetőségét gyakorlatilag, már minden politikus és politológus kizárta. A jobboldalon egyesek úgy vélekednek: a Fidesz kissé előrerohant a választások erőltetésével, és Orbán Viktor nem tudott kellő időben megálljt parancsolni, ezért óvatlan pillanatban a falnak is ütközhet. Ugyanis, ha nem nyernek meggyőző fölénnyel az igen szavazatok, akkor a Fidesz –méginkább Orbán Viktor- tekintélye megrendülhet a választók előtt, míg az MSZP már azt is sikerként könyvelheti el, ha a referendumnál az igenek csak kismértékben lesznek többségben, vagy ha kevesen mennek el szavazni.

Kizárt a nemek többsége

Minden közvélemény-kutató kizárja annak lehetőségét, hogy a nemek bármely kérdés esetén többségbe kerüljenek, ezért Őrsi szerint az MSZP stratégiája nem lehet más, mint csökkenteni a részvételi hajlandóságot és a lehető legkisebbre mérsékelni az igenek és nemek közötti arányt.

A kormány -egy korábbi alkotmánybírósági döntés értelmében- nem folytathat kampányt, a szerző viszont rámutat: a reformokat népszerűsítő minisztériumi hirdetés megjelenése egyértelműen kampányt jelent. Őrsi Gábor József a Fidesz kampányát populistának, demagógnak, míg a szocialisták kampányát erőtlennek és haloványnak tartja. Ezzel a megállapításával valószínűleg sokan nem értenek egyet, mert a népszavazásig még jócskán van idő, és helytállóbbnak tűnik az a kijelentés, miszerint az MSZP jól sáfárkodik az idővel és megpróbálja tájékoztatás címszó alatt elvenni a kedvet a szavazóktól, hogy megjelenjenek az urnák előtt. A Fidesz ennek következtében megfontoltabban kommunikál, visszakozott, és nem hiteget senkit a kormánybuktatás és az előrehozott választás lehetőségével.

Őrsi Gábor József írásában kevés szó esik arról, hogy az MDF felesleges pénzkidobásnak tartja a népszavazást, ezért a kampányban semmilyen módon nem vesz részt. Ugyanis a konzervatív kispárt szerint a március 9-én sorra kerülő referendum, a népszavazás intézményének kiüresítését jelenti. Sőt mi több, az MDF 2006-os választási programja már tartalmazta, hogy elképzelhetőnek tartják az önrész megjelenítését az egészségügy finanszírozásában úgy, ahogy az európai országok túlnyomó többségében szerepel.

A jövő a tét

Őrsi az SZDSZ-től markáns fellépésre számít. Véleménye szerint, -bár a párt neve végérvényesen összeforrt a népszerűtlen reformokkal- ha a liberálisok a kampány során határozottan megkülönböztetik magukat az MSZP-től, akkor a nemek együttes számát saját támogatottságuknak állíthatják majd be. A szerző ezen állításán is el lehet mélázni és vitatkozni, mert a jelenleg a 2-3 százalékon álló pártról aligha gondolhatjuk komolyan, hogy nagyobb tömegek megmozgatásával, jelentősen növelni tudja a távolmaradók és a nemek arányát. Bár meghökkentő szlogenekkel (népszavazás a szocializmusról; a múlt vagy a jövő a tét) és kampánnyal még tartogathatnak meglepetést.

Őrsi kitűzött célja között szerepelt, hogy a jelenlegi referendumot összehasonlítsa a legutóbbi önkormányzati és parlamenti választásokkal. Ezen feladatnak maradéktalanul nem tett eleget, mert önkormányzati választás címszó alatt mindösszesen egy mondat erejéig a -legutóbbi- újbudai időközi választásokat említi meg. Elemzésében ugyanakkor, számos érdekes tényre hívja fel a figyelmet, egyebek mellett arra, hogy a parlamenti pártok mennyire különböző hozzáállást tanúsítanak a népszavazással kapcsolatban.