Castro megy, Castro jön
Tegnap a szocialista Kuba történetében új szakasz kezdődött: a Fidel utáni castróizmus, azzal a sajátos vonással, hogy erre még a 81 éves vezető életében került sor. Fidel immár nem államfő, mindazonáltal személyét, befolyását a dolgok alakulására nem lehet kizárni.
Vasárnap, kubai idő szerint délelőtt tíz órakor ült össze a januárban újjáválasztott nemzetgyűlés. Fidel Castro a hét elején a lakossághoz címzett üzenetében jelentette be, hogy tovább nem vállalja sem az államfői, sem a főparancsnoki tisztet, mert a másfél éve tartó betegsége, tehát a fizikai állapota miatt nem tudná már kellő odadással ellátni a posztokkal járó feladatot. Mint bejelentették, Fidel lezárt borítékban küldte el voksát az ülésre. A képviselők listájának felolvasásakor a nemzetgyűlés tagjai felállva, tapsolva köszöntötték távollétében a leköszönő elnököt, miként a jelenlévő Raúl Castrót is, aki ezúttal nem katonai egyenruhájában, hanem öltönyben érkezett az ülésre. A hírügynökségek értesülése szerint az államtanács 31 tagjára, köztük az elnökre, az első elnökhelyettesre, a további öt alelnökre és a tiktárra egységes közös listán lehetett szavazni, amit még maga Fidel kezdeményezett egyik e heti írásában.
Az első választási fordulóban a nemzetgyűlés elnöki posztjáról voksoltak. Az egyetlen jelölt a tisztség eddigi betöltője, az 1937-es születésű, tehát a régi gárdához tartozó Ricardo Alarcón (korábbi ENSZ-nagykövet, majd külügyminiszter) volt. Ez a döntés jelezte, hogy generációváltást azért még nem határoztak el.
A bátyjánál öt évvel fiatalabb, 76 éves Raúl eddig az államtanács első elnökhelyettese és védelmi miniszter volt. Fidel a 2006 júliusi műtétét követően már "ideiglenesen" Raúlt bízta meg egy hattagú kollektív vezetés élén az ország irányításával, aki tavaly, a július 26-i évfordulón mondott beszédében "strukturális és elvi változások" szükségességét említette. A Raúl által másfél éve irányított kollektív vezetés, amelyben az új nemzedék több képviselője is helyet kapott, mostantól bizonyíthat. A megfigyelők gazdasági reformokat várnak, így szabadabb lehetőséget a magánkezdeményezésre, kezdetben elsősorban az agrárszektorban. Ám nincs kizárva, hogy a politikai rendszer alapjait nem érintő lépések is történnek, miként már be is jelentették, hogy Kuba aláírja az ENSZ két fontos emberi jogi deklarációját.
A kubai politikát jól ismerőket viszont meglepte, hogy a 77 éves José Ramón Machadót, szintén a régi gárdából, választották meg első elnökhelyettesnek. Sokan arra számítottak, hogy az 56 éves, tehát egy fiatalabb nemzedéket képviselő Carlos Lage léphet előbbre. Ő volt eddig a de facto miniszterelnök, s neki tulajdonították a szovjet támogatás megszűntét követő gazdasági válságidőszak reformjait, így a nyitást a külföldi tőke előtt és egyes szakmákban a magánkezdeményezés engedélyezését.
A havannai üléssel egyidőben Condoleezza Rice külügyminiszter a Bush-kormány azon elvárásának adott hangot, hogy az új vezetés demokratikus reformokat valósítson meg.