Légfrissítő a Budakeszi Országzászlónál
Ekrem Kemál György szerint őt és bajtársát, Poszpischek Tamást barátságosan fogadták a budaörsi rendőrkapitányságon, amikor a rendezvényüket, amellyel a "budavári kitöréskor" elesettekre emlékeznének, február 23-ára bejelentették. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mesélte, mint hogy a tiszt a keresztnevén szólította a Pannon Nemzeti Gárda és a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetőit. Nem véletlen, hogy a szombati "megemlékezést a második világháborúban elesettekre" épp ide, a német- magyar katonai temetőhöz gondolták el eredetileg.
A hazai szélsőjobboldal és európai bajtársaik több mint egy évtizede igyekeznek a hatvanhárom évvel ezelőtti harci eseményeket világtörténelem-formáló aurával bevonni. A budaörsi katonai temetőben azok a német és az alárendeltségükbe besorozott magyar katonák nyugszanak, akik a kitöréskor elestek. Van még valami, ami a budaörsi helyszínt különösen becsessé teszi a neonyilasok és neonácik szemében. Mint ahogyan arra pár évvel ezelőtt Ungváry Krisztián történész ráirányította a figyelmet, Szálasiék épp ide, a mai temető fölé magasodó, budaörsi Csiki-hegyekbe tervezték fölépíteni a Szálasi-várat, a hungarista birodalom új szellemi központját. Csakhogy a temető gazdája nemkívánatossá nyilvánította a megemlékezőket.
Új helyszínt kerestek, s találtak: a Budakeszi Országzászlót szemelték ki rendezvényük megtartásához. Se a XII. kerület, se az Országzászló földterületének kezelője, a Budakeszi Romkert Teátrum Közhasznú Alapítvány nem tartotta fontosnak, hogy módot találjon a neonáci rendezvény távoltartására.
Szombat késő délelőtt a budakesziek és a városba látogatók különös, uniformisokba bújt fiatal férfiak feltűnését észlelték a Gesztenyés-park környezetében: a ruházatban a drapp és a barna szín dominált, a fejfedő második világháborús zöld rohamsisak volt. Majd előkerültek a német és magyar második világháborús hadilobogók és az árpádsávos zászlók is.
Amikor a budakeszi harang elüti az egy órát, már minden és mindenki a helyén: pattogó vezényszóra a budakeszi 56-os emlékmű támfalának takarásából, katonás alakzatokban, zászlókkal a kezükben, egyenruhában lépnek színre a Pannon Nemzeti Gárda emberei és a Magyar Gárda ifijei. Tucatnyi rendőr vigyázza őket.
Budakeszieket csak elvétve látni, de köztük fölbukkan Szabó Ákos alpolgármester alakja. Izgatottan járkál a tömeg és a rendőrök között. Nem állja meg, hogy oda ne szóljon az emlékezőknek, mire a lenácizottak lezsidózzák. Az időközben elkezdődött szertartást Ekrem Kemál György celebrálja. Köszönti a megjelenteket, az Osztrák Veterán Katonák Bajtársi Szövetség képviselőit. Ekrem Kemál beszédében a szovjet csapatokat ázsiai hordaként emlegeti, majd a kommunista csürhe 1989-ig tartó uralmáról értekezik, s arról, hogy ezután eljött a kommunistából liberálissá lett söpredéknek az országlása. Mert hogyan is lehetne másként minősíteni azt, hogy épp a napokban lett igazságügyi miniszter egy "seprűfogú szarzsák", aki kezdeményezi a Magyar Gárda feloszlatását.
E ponton egy harminc év körüli, nyurga fiatalember tűnik föl; egy szempillantás elég neki, hogy fölmérje, kik is gyülekeznek itt, s hogy rögvest kifejezésre is juttatja a véleményét - beszólására a hívek pfujolással válaszolnak, a rendőrök pedig indulnának megvédeni őt, de erre nincs szükség.
Senki nincs, aki megkérdezné, milyen alapon koszorúzzák meg az 56-os forradalmároknak állított budakeszi emlékművet a neonácik. Az utca túloldalán ugyan mintha fölbukkanna egy önkormányzati képviselő, hogy tisztes távolságból lesse a történéseket, de nem szól semmit.
A hivatalos ünnepség végén a hadak levonulnak. A rendőrök is szedelőzködnek. De azért még ott marad pár ember, s izgatott kupaktanácsot tartanak: megtudjuk, terveztek ide egy másik rendezvényt is. Pár budakeszi értelmiségi azt fundálta ki, hogy seprűvel, tisztítószerekkel fölszerelkezve az ünnepség után föltakarítják a helyszínt. A flashmobként meghirdetett performance azonban - megjelentek híján - elmaradt. Egyetlen ember rezonált csak a fölhívásra, s távoztában kissé bátortalanul előveszi s légfrissítőt és belepermetez a kora tavaszi levegőbe.
