Azt kérdezte tőlük, mennyiért intéznék el, hogy az ottani romák ne menjenek el szavazni, vagy nemmel szavazzanak. A Hír TV honlapján hallható: a magát kampányfőnöknek kiadó riporter, miután ígéretet kap egy roma önkormányzati képviselőtől, hogy a nyírlugosi romák nem mennek el szavazni, megkérdezi: mi kell ezért? Mennyi van rá? - kérdez vissza a megkérdezett. Mennyit is kaptatok 2006-ban? - ravaszkodik a riporter. A válasz: először 70-et, utána még 30-at. Csomagot, pénzt? - nem derül ki.

Törvényes és tisztességes-e, ha egy újságíró egy létező, hivatalos személynek adja ki magát, és ezzel félrevezet nemcsak egy másik embert, de valahol a nyilvánosságot is? A válasz egyértelmű: ez törvénytelen, tisztességtelen. Törvényes és tisztességes-e szavazatokat vásárolni? Esetleg a szavazással olykor egyenértékű távolmaradásra késztetni tájékozatlan, anyagi szükségben élő embereket, és ezt akár csak egy finom ebéddel is honorálni? Ez a válasz is egyértelmű: a szavazást levessel vagy pénzzel befolyásolni bűncselekmény, egyben tisztességtelen. Bebizonyosodott-e, hogy Veres János kampányfőnöke pénzzel befolyásolta a szavazási hajlandóságot? A válasz: nem. De a felvételen elhangzottak megalapozzák a gyanút, hogy máskor történhetett ilyesmi, és fogadókészség erre most is lenne.

Van-e reális esély arra, hogy a jogállam megfelelő intézményei kiszűrik a választási csalásokat? A válasz: nincs. Ha volna, akkor nem fordulhatna elő például az, hogy a pártok és jelöltek rendszeresen és tömegesen a törvényben megengedett összeg sokszorosát költik kampánycéljaikra. Ám ha ebben maguk a törvényhozók sorozatosan megszegik a törvényt, miért ne fordulhatna elő, hogy valakik voksot vagy esetleg passzivitást vásároljanak? Volt, van, lesz ilyen. Konkrét példák sora bizonyította mindkét térfélen, hogy a polgárok megszólítása hamar eljut a szótól a sörig, s az a "fejpénz" sem elképzelhetetlen. Az sem igaz, hogy ez a fajta megvesztegetés homályban marad, mert láttunk már hasonló esetekről cikket, tévériportot, sőt a roma származású szavazók megkörnyékezésének egész irodalma van. A média gerillái azonban most úgy gondolták, a tisztességes cél - a csalás leleplezése - igazolja a tisztességtelen eszközöket - vagyis, hogy a leleplező maga is csaljon. A riporter "oknyomozni" akart, csakhogy ez nem oknyomozás, hanem etikátlan trükk, amellyel hamisítani, manipulálni lehet.

Mindkét fél tett feljelentést a rendőrségen - még akár ki is derülhet az igazság. De bármi derül ki, már csak a megosztott közönség egyik fele fogja elhinni. A Hír TV átlépett egy szakmai, etikai határt. Igaz, előttük sokan sok határt átléptek már - a gazdaságban, a politikában - és a médiában is. A cél már rutinszerűen szentesíti az eszközt, az érvek, a tények befolyása folyamatosan csökken, és helyüket egyre inkább a "benyomás" alkotta képalkotás veszi át.

Így vesztessé válhat mindenki, aki önmaga erkölcsi mércéje szerint válogat az eszközökben. Nem kötelező tisztességtelennek lenni - de a mindennapok mintha egyre inkább arra tanítanának, hogy csak az eredmény számít.