Egész Európában filmstúdió-építési láz tört ki: beruháznak a spanyoloknál, a cseheknél, a lengyeleknél, a románoknál, a szerbeknél - no, meg nálunk. A Pomázon és Etyeken fölépült, illetve épülő közép- és megastúdiók mellett 2008-ra új komplexumok építését jelentették be Pécsett, Szentendrén, Rákospalotán és Mogyoród körzetében. E felszökő láz oka Európa-szerte az, hogy a működtetők kedvező helyi filmtámogatások, adókedvezmények hatására külföldi, részben amerikai produkciók megrendeléseire is számítanak.

A filmipari lobbik szemében mindenütt kulcskérdéssé vált, mennyire vonzó a nemzeti filmtámogatás mértéke, és a kormányok általában igyekeznek megfelelni a filmiparfejlesztés érdekeinek. Magyarország ebben élen járt, amikor néhány éve 20 százalékos adókedvezményt határozott meg, és 2004 és 2007 között csaknem megtízszerezte az adójóváírás összegét, 5,6 milliárd forinttal.

Csakhogy a magyar fél csupán ideiglenesen, 2007 végéig alkalmazhatta ezt a támogatási rendszert, amely a nemzeti filmek 60-90 százalékos állami támogatását is magába foglalja. Tavaly megindult az uniós fölülvizsgálat, amely többek számára váratlan nehézségeket okozott. A magyaroknak be kell mutatniuk Brüsszelnek egy "kulturális tesztet", amely megfelel az unió bizottsága 2001-ben kiadott filmszakmai közleményének (Cinema Communication). Ezt eddig három változatban sem ítélték megfelelőnek, most készül a negyedik, amelyről hamarosan tárgyalni fognak.

A probléma nemcsak minket, hanem a legtöbb uniós országot érinti. Ami a lényeget illeti, brüsszeli körökben emlegetik a versenybiztos aszszony, Neelie Kroes egyik levelét, amelyben az európai filmtámogató ügynökségek szervezete, az EFADs néhány képviselőjének válaszolt. Szakértő forrásaink szerint ebben a biztos kifejti: meg kell különböztetni a kulturális és a gazdasági szempontokat, a nemzeti filmtámogatásoknak a nemzeti és európai kulturális értékeket kell szolgálniuk. Azt azonban, hogy mi számít kulturális értéknek, az unió bizottsága nem határozza, határozhatja meg, ez az országok dolga - erre szolgál a nemzeti "kulturális teszt", amelyet máris többen bírálnak a tagállamok közül, mondván, az még nem kulturális érték, ha például egy film cselekményének helyszíne az adott országban van, mint azt a németek meghatározták. A versenybiztos állítólag határozottan föllépett az Európán kívüli produkciók (meg nem nevezve az amerikai filmeket) nemzeti kedvezménye ellen is, továbbá az ennek kapcsán elharapódzott "támogatási háború", az egymásra licitálás ellen - a tervezett cseh, lengyel, német, francia kedvezmények között van már 22 százalékos is!

Az európai filmes kapcsolatokban az egyik legtapasztaltabbnak számító Kézdi-Kovács Zsolt rendező szerint viszonylag könnyebben meg tudunk egyezni Brüsszellel a nemzeti filmek támogatásáról, hiszen azok túlnyomó többsége a "nehéz", vagyis nehezen megtérülő kategóriába tartozik. Azonban aligha számíthatunk arra, hogy a 20 százalékos adókedvezményünk mindenfajta produkcióra kiterjedjen a jövőben. Ez érzékenyen érintheti a stúdióberuházókat, -működtetőket, erre utal az etyeki Korda Stúdió építője, Demján Sándor legutóbbi, éles hangú nyilatkozata a Figyelőben, amelyben felelőtlenséggel vádolta a magyar kormányt, mert szerinte nem lépett időben Brüsszelben. A stúdió vezérigazgatója, Krisán László viszont megjegyezte lapunknak: bíznak a kormány tárgyalásaiban, a 20 százalék fenntarthatóságában, és várják az amerikai produkciókat, a folyamatban levő beruházást sem állítják le. Névvel vagy név nélkül hasonló szellemben nyilatkozott a többi stúdió képviselője is.

A magyar filmszakma tehát feszülten vár, de reménykedik.

Veszélyben az etyeki álomgyár?