"Furcsa fény villant az orvos szemében, amikor felnézett a papírjaimból. Jeges félelem szorította össze a szívem. Most, amikor túl vagyok sok kezelésen, és egy kórházi ágyban írom ezeket a sorokat, még mindig hihetetlen számomra, hogy egyetlen kimondott szótól azonnal a feje tetejére állhat az ember élete. Két szót találtam aztán, ami sokkal több, mint az a félelmetes egy. Élni akarok" - írta Ana, aki hat hónapon át harcolt a leukémiával. Sokáig úgy tűnt, ő lehet a győztes.

Amikor 2006 őszén állapota váratlanul megint rosszabbodni kezdett, orvosai sajnálkozva tárták szét a kezüket: ők nem tudnak már mit tenni. Igen, vannak új gyógyszerek. Talán Amerikában még érdemes lenne megpróbálkoznia. De mindez nagyon nagyon sok pénzbe kerülne.

Ana végső kétségbeesésében írni kezdett. Félelmeiről vallott, megrázó őszinteséggel. Levélféle lett belőle, amit először e-mailben küldött el néhány ismerősének. Másnap már több százan olvasták, aztán pedig több ezren. Mintha a mondatai lavinát indítottak volna el Horvátországban.

"Nehéz elmagyarázni, mit is érzek. Az eszem azt súgja, bele kell törődnöm, nekem ennyi jutott csak az életből. De képtelen vagyok feladni. Hiszen tán száz év is kevés lenne, annyi még a dolgom."

- Hirtelen nem is tudtuk, hogyan viselkedjünk, amikor Ana egyszer csak megjelent a szerkesztőségben. "Kiszökött" a kórházból, hogy megköszönje, nyilvánosságra hoztuk a levelét - emlékszik vissza Ratko Mavar, a Vjesnik képszerkesztője, akitől elkértem most megjelenésre a híressé vált fotóját.
- Aztán még ő vigasztalt bennünket mosolyogva. Akkor kaptam le, amikor a többiekkel beszélgetett. Mint mindig, a terveiről mesélt.

Szinte az összes horvát lap leközölte Ana sorait. Akik pedig elolvasták, alig egy hét alatt több millió kunát adtak össze neki. Ez bőven fedezte volna a lány külföldi kezelését, méghozzá a legújabb gyógyszerekkel. Ana azonban már nem tudott útra kelni.

Két héttel azután, hogy Ratko lefényképezte, meghalt. Utolsó kívánsága az volt, hogy a neki összeadott pénzből segítsék olyan leukémiások gyógykezelését, akik számára van még remény. Így jött létre az Ana Rukavina Alapítvány, amelynek ma már több mint 30 ezer regisztrált tagja és rengeteg anomim támogatója van.

Ana Rukavina nevéhez most már mindig hozzáteszik azt is: "aki megváltoztatta Horvátországot". Stjepan Mesic köztársasági elnök a napokban posztumusz tüntette ki az egyik legmagasabb állami elismeréssel a példamutatásáért, önzetlenségéért, hogy életének utolsó pillanataiban is másokkal próbált még törődni.

Ratko Mavar képét 2006 legjobb sajtófotójának választották Horvátországban. Ő azonban ennél is büszkébb arra, Ana még felhívta a kórházból, hogy elmondja: ez az egyik kedvenc fényképe.

Ratko Mavar Anáról készült képét az év sajtófotójának választották