Az érzékenyebbje ilyesmi láttán úgy reagál, hogy éjszakákon át nem alszik. Az edzettebbje csak legyint: "Ugyan, ez csak rutin, megint működtek a titkos ügynökök!" Egy különbség azért van: amikor koszovói szerb ház falán tűnik fel hasonló üzenet, a szerb elnök azon nyomban tiltakozik a nemzetközi erők illetékeseinél, a délvidéki kisebbségeket érintő legújabb fenyegetések, sőt rombolások miatt viszont senki nem emelt szót kormányzati körökben.

Ezen a héten nemcsak a diplomáciai képviseletek, külföldi bankok és bevásárlóközpontok szenvedték el a vandálok támadásait, hanem dolgukat végző külföldi és honi újságírók is. Életveszélyes fenyegetések értek ellenzéki politikusokat, független médiumokat és cikkíróikat, akik leleplezni merészelték a közhangulatot tüzelő, ún. "népnemzeti koalíció" szándékos ferdítéseit. Szerencsére idejében kapott rendőri védelmet a B92 független rádió és televízió, amelyet a csütörtök éjszaka a közelében ólálkodó huligánok minden bizonnyal felgyújtottak volna "hazaáruló elemek szerepeltetése miatt".

Belgrádi "irodalmi esteken" és "vitafórumokon" bizonyos akadémikusok, költők és írók habzó szájjal tagadják a srebrenicai vérengzést, annak elkövetőit pedig nemzeti hősként emlegetik. Hivatalos reakció nincs, úgy tűnik az ott elhangzottakat elfogadja a politika. Tehát a végső konklúzió csakis az lehet, hogy ez a társadalmilag elfogadott magatartási minta. Alighanem még csak most kezdődik igazán a vadászat a másként gondolkodókra.