- Orbán Viktor beszéde volt a jobb - mondta minap a Kossuth rádióban. A miniszterelnökkel viszont meglehetősen kritikus volt: igazi nagy reformok nélkül vége a reformkurzusnak, és újra kezdődhet az osztogatás - vélte nyilatkozatában.

- Maga Gyurcsány Ferenc hangsúlyozta többször: az utolsó nagy reformtörvény az egészségbiztosítási volt. A kétszázmilliárdos adócsökkentés lehetőségét pedig egyetlen közgazdász sem gondolja lényegi reformnak. A pár ezer forintért ajánlott százezres részvénytulajdon ellenben nemigen más, mint osztogatás. Igazán ütős mondanivaló híján a miniszterelnök az idén alighanem szívesen kihagyta volna az évindító beszédet. Papirosból, szokatlanul röviden szólt. De az ellenzék vezére is igencsak konfliktuskerülő szónoklattal kezdte népszavazási kampányát. A két háborús vezető egyszerre karakterével ellentétben visszafogottan nyilatkozott. Egyikük sem mozgatta meg hívei érzelmeit.

- Gyurcsány Ferenc beszéde nem szólt a népszavazásról, de a baloldali polgárosodás tézisével meglepetést okozott, máris a tulajdonosi programról szólnak a hírek...

- Valóban. Magyarországon kialakult egy folytonos programhirdetési kényszer: a mindenkori miniszterelnöknek évente legalább kétszer, de néha háromszor-négyszer nagyszabású mondanivalóval kell előállnia. Ha nem ezt teszi, az esti televíziós műsorokban eredményt hirdető politológusok nyomban elmondják, kevés volt a beszédben az új elem.

- A népszavazás előtt érthető a fokozott várakozás.

- A modern médiademokráciákban a politikusok mindenhol azt akarják, hogy mondandójuk estéről estére uralja a nyilvánosságot. Jó előre felmérik hát, milyen hívószavakat kíván hallani a publikum, fókuszcsoportok akkurátus vizsgálatával szondázzák az egyes mondatok hatásosságát. Majd később, mint a visszhang, visszamondják ezeket ámuló közönségüknek. A valóban nagy, hazájuk hosszú távú érdekét kereső államférfiakat jobbára nem kedveli a mai demokrácia. Ami nyugaton is nem kevés bajt okoz. Nálunk viszont láthatólag katasztrófához vezet. A tematizációs kényszer folytonos nagyotmondásra sarkallja politikusainkat. Az állandó túlzások viszont felfalják hitelességüket, a szakadatlan költségvetési túlígérkezés romlásba dönti gazdaságunkat.

- Ismét hangzottak el hazugságok?

- Ezekben a visszafogottabb beszédekben kevesebb. Ám a népszavazás előtti magyar politika lényegileg nem kevésbé hazug, mint 2006 tavaszán volt.

- Mind a két politikus ellépett saját ideológiai kötöttségétől. Orbán Viktor balra, Gyurcsány Ferenc meg Margaret Thatcher-i javaslattal a polgárok felé.

- Alighanem mindketten megértették, valamelyikük utolsó háborúját vívja. Egyikük sem akart rontani. Ám nem hiszem, hogy a miniszterelnököt komoly elvi célkitűzések vezették volna. A hatalmas nyomás alatt egyelőre lemondott arról, hogy nagy civilizátorként vonuljon be a magyar történelembe. A magyar baloldal egyik hagyományától, a felülről való modernizációtól részben visszatért a másik tradícióhoz, az osztogatáshoz. Meg egyébként is mondani akart valamit, ami témát ad a nyilvánosságnak.

- Gyurcsány Ferenc szerint ez a baloldali polgárosodás útja, s milliók gondolkodnak majd államirészvény-vásárlásról, de százezrek biztosan tulajdonosok lesznek állami cégeknél.

- Mindenkinek komoly tulajdont adni már nem is lehetne, mert elfogyott a közvagyon. Maga a kormányfő is néhány százezer főről beszél. Mondjuk, legyen félmillió. Ami a magyarok öt százaléka. Minden adat szerint a társadalom harmada már polgárosult. A részvényvásárlás lehetőségével túlnyomórészt ők tudnának, akarnának élni. Biztos, hogy őket kell támogatni egy-kétszázezer forinttal? Meglehet, a kormányfő újabb ötlete ugyanarra a sorsa jut, mint mondjuk a tavalyi tisztasági csomagja, és hamarjában elfelejtődik, mint az akciófilmek múló izgalma. Belátta, hogy a gazdasági növekedés aligha lehet a következő két évben akkora, mint a kormány remélte. Nem indultak olyan reformok, amelyek a közvéleményt is meggyőzve biztosan beérnek a választási kampány idejére. A nagy uniós programok egy része a négyes metró módjára kudarcba fordulhat. Viszont az államháztartás mozgásterét érezhetően növelhetné a maradék állami vagyon gyors privatizációja, aminek elfogadását segítheti a kisrészvényes program.

- Úgy látja, hogy a kormány nem a folyó költségvetésből próbál majd osztogatni, hanem a privatizációs bevételekből?

- A baloldalon akkora a félelem Orbán hatalomba való visszatérésétől, hogy igencsak valószínűtlen, hogy a kormány végsőkig tartaná magát a szigorú költségvetési politikához. Bizonyára akadnak még eladható vagyonrészek, ám a maradék vagyon túlnyomó része természetes vagy tényleges monopólium. Sietős privatizációjuk bántóan sértené az elemi közérdeket. Eddig még az MSZP is ellenállt elidegenítésüknek. A Fidesztől való baloldali rettegés 2002 és 2006 között már roppant károkat okozott a magyar gazdaságnak. Nem kéne ezt tovább tetézni.

- Milyen széles a mozgástere Gyurcsány Ferencnek? Összefoglalható azzal, hogy 200-250 milliárdos?

- Érdemi mozgástér csak akkor nyílik, ha a magyar gazdaság még az idén kitör a stagflációközeli állapotból. Egyébként igaz lesz a 2006-ban hamis jobboldali állítás: rosszabbul élünk, mint a választási ciklus legelején.

- Mit tehetne mégis a kormányfő?

- A mai kormányoldal pártjai alighanem még sosem voltak olyan nehéz helyzetben, mint mostanság. A hatalom sokszor még technikai értelemben sem igazán képes kézben tartani az ügyeket. Az Orbán Viktortól való reszketés szinte elbutította a baloldalt. Az SZDSZ könnyen kieshet a következő parlamentből. A szocialisták gondjai pedig valószínűleg nagyobbak, mint 1989 óta bármikor voltak. 1990-ben úgy tűnt, hogy az MSZP tartósan kis párt lesz, ám alig kellett valamit tennie azért, hogy hamarjában az ország vezető ereje legyen. Ma viszont annyira csekély a kormány mozgástere, hogy legegyszerűbb a személyi váltás, mert az ingyen van.

- Menesszék Gyurcsány Ferencet? Ez túl egyszerű válasz lenne.

- Az utóbbi másfél évben egyre sűrűbben mutatkoztak meg a kormányfő kezdettől meglévő kalandorvonásai. Egy politikus a reményt kínálja szavazóinak.

Főleg az értelmiség egy részén, a szűkebb szocialista törzsközönségen kívül, ki várja ma élete jobbra fordulását Gyurcsánytól? A baloldali véleményformálók felelőssége óriási. Egyáltalán nem biztos, hogy a következő választásokon ismét szoros eredmény lesz. Ha a kormány nem képes fordítani tényleges politikáján, akkor a magyar baloldal akár történelmi vereséget is szenvedhet.

- A népszavazás hozhatja a fordulatot?

- Nem hiszem. Bár meglepően magas is lehet az igenek aránya. Mégsem gondolom, hogy a szocialisták nyomban az ujjongó jobboldal lába elé hajítanák miniszterelnökük fejét. De eddig döntően nagyobb megújulási készségével állította meg a baloldal a Fideszt. Okosabb hát, ha utóbb ismét újragondolja valóságos lehetőségeit.

- Gyurcsány Ferenc azt mondta a Népszabadságnak adott interjúban, hogy március 9-ét, vagyis a népszavazást megnyerheti a Fidesz, de március 10-ét már biztosan elveszítette.

- A szocialisták népszavazási kampányukban eddig is előre látható vereségüket igyekeztek előre menedzselni. A kormányfő is ezt teszi. Ám tény: olyan mértékig a "Gyurcsány, takarodj!" indulatára alapozta a jobboldal eddig a politikáját, hogy a kormányfő kitartása máris Orbán Viktor kudarca. Mégis látható, hogy a Fidesz elnöke mindjobban felmérte helyzetének nehézségeit. Múlt heti évindító beszédében már nem táborát igyekezett mozgósítani, hanem hidakat próbált állítani a másik oldal felé. Immáron inkább nem is a kádári kisember, hanem a polgári közép felé.

- Ön a másnapi gyorselemzésében úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktornak ez volt évtizede a legliberálisabb beszéde. Miért is?

- Lényegében 1997-98 óta nem mondott ilyen beszédet. Először is tőle telhetően igyekezett nem provokálni semmivel sem ellenfele táborát. Elmondta, amit az emberek hallani szeretnek: van itt pénz, csak el ne lopják. Ám beszélt a verseny, a szabadság erejéről is. Szónoklata nyomán aligha változtatta meg bárki is korábbi politikai ítéletét. Erre egyetlen beszéd nem lehet képes. De mégis világos: Orbán Viktor képes volt magát legyőzni, mert végre vissza akar térni a kormányrúdhoz. Más kérdés, hogy mit tehet majd, ha tényleg megnyeri a népszavazást. Képes-e moderálni a jobboldal azonnali kormányváltó reményeit, némelyek szinte forradalmi hevületét.

- Március 15-én esetleg győztes népszavazás után kivinni az utcára százezreket - a Fidesz számára ez nyilván nem kihívás, a kérdés az, hogy az emberek hogyan vonulnak rendezetten el anélkül, hogy közben Orbán Viktor átvette volna a hatalmat.

- Meglehet: viszontagságos március idusa elé néz hazánk. Orbán Viktor nem ura az egész jobboldal elégedetlenségének. Mégis elemi érdeke, hogy úgy mutassa meg a győztesek erejét, hogy közben a rendpárti országban fennmaradjon az alapvető békesség. Ha most nem ezt teszi, későbbi választási esélyeit kockáztatja. De az igazi kérdés még inkább az, miként tudná miniszterelnökként enyhíteni hazánk bajait. Ellenzéki éveiben annyi karót vert le saját kezűleg a hatékony kormányzás útjába, annyi rendszertagadó véleményvezér reméli tőle minden újrakezdését, hogy könnyen kerülhet a Kaczynski ikrek helyzetébe. Ha pedig a nagyra nőtt jobboldali vágyakon átlépve reálpolitikusként cselekszik, úgy járhat, mint Gyurcsány Ferenc. Ha az őt győzelemhez segítő szavazók hamarjában őket súlyosan megtévesztő miniszterelnöknek vélik, hiába nyerte meg fölényesen a választásokat, gyorsan korlátozottan cselekvőképes vezető lehet.