Húsvét után ülnek össze a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagállamainak szakminiszterei, hogy hét év egyeztetései után talán végre tető alá hozzák az ún. dohai tárgyalási forduló megállapodását. Legalábbis ami a főbb számokat illeti; a részleteket a szakértőknek ezután még finomhangolniuk kell.

Ez a menetrend tenné lehetővé, hogy George W. Bush amerikai elnök még a jövő év eleji távozása előtt aláírhassa az egyezséget.

– Brüsszelben úgy látjuk, Bushban megvan erre a kellő elkötelezettség, elnöki periódusa nagy eredményének tudná elkönyvelni Dohát. A jelenlegi világgazdasági bizonytalanságok közepette nagyon fontos lenne sikerre vinni a tárgyalásokat. Ha ez most tavasszal mégsem sikerülne, úgy a novemberi amerikai elnökválasztást megelőző kampány már komoly zavaró tényezőt jelent, a gyakorlat szerint az új elnök a következő nyárig nem állítja fel csapatát, 2009 őszén pedig már a jelenlegi Európai Bizottság mandátuma jár le – mondta lapunknak Balás Péter, az EU bizottságának kereskedelmi főigazgató-helyettese.

Az EU tagországai ugyan képviseltetik magukat a WTO-egyeztetéseken, de nevükben a brüsszeli bizottság tárgyal. Peter Mandelson kereskedelmi biztost gyakran támadják is, hogy átlépi az ún. vörös vonalakat, vagyis azt a mandátumot, amelyet a tagállamoktól kapott.

A három fő dossziét – agrár-, illetve ipari termékek, szolgáltatáskereskedelem – felügyelő tárgyalási elnökök nemrég adták közre jelentésüket. A mezőgazdasági témákban a huszonhetek védekező helyzetben vannak a feltörekvő gazdaságokat képviselő Brazíliával, Kínával, Indiával, Argentinával, Dél-Afrikával szemben. Itt az EU a kereskedelmi védővámok csökkentésében engedhet, az exporttámogatások 2013-as teljes felszámolása pedig már konkrét ígéretként is elhangzott.

– Az ipari termékeknél ellenben, amelyekben az EU a világ vezető exportőre, a feltörekvő gazdaságok az utóbbi időben támadásba lendültek. Itt nem körvonalazódik a megoldás, mint az agrárügyekben. Az „egységes csomag” elve márpedig tovább él: mindenről meg kell állapodnunk ahhoz, hogy megegyezzünk. Nagy az ellenállás a szolgáltatáskereskedelemben is, nem beszélve az EU számára olyan fontos egyéb témákról, mint a szabályalkotási kérdések, ideértve az agrártermékek földrajzi eredetvédelmét – mondja Balás Péter, hozzátéve, noha a 2001-ben útjára indított dohai tárgyalási kört eleve „fejlesztési fordulónak” nevezik, a feltörekvő gazdaságoknak az utolsó órában meg kell érteniük: most nekik kell lépniük.

Húsz uniós tagország, köztük hazánk, a minap zárta a sorait: agrárminisztereik az EU mezőgazdasági tanácsülésének margóján tömörültek egységbe az ellen, hogy az EU indokolatlan agrárengedményeket tegyen. A biztosítékot konkrétan a mezőgazdasági WTO-tárgyalásokat vezető Crawford Falconer jelentése csapta ki.

– Még aránytalanabb dolgozat, mint a korábbiak, teljességgel elfogadhatatlan. Kollégáimmal együtt azt a véleményt alakítottuk ki, hogy jobb, ha nem lesz WTO-megállapodás, mint ha rossz egyezség születik. A Falconer-jelentés különösen a zöldség-gyümölcs ágazatban és az állattenyésztésben veszélyezteti az európai mezőgazdaság érdekeit – jelentette ki Michel Barnier francia miniszter.

– Miközben nálunk fokozottabb állatjóléti rendelkezések lépnek életbe, azt senki nem kéri számon, hogy Brazíliában hány állatot, milyen körülmények között nevelnek egy ólban. Hogyan legyen piacnyitás, ha nem egyenlő a versenyhelyzet? – vetette fel a brüsszeli magyar sajtó előtt Gráf József.

Az agrárminiszter, aki a hétvégén Párizsban tovább egyeztet francia kollégájával, elmondta: a tagállamok legalábbis Mariann Fischer Boel mezőgazdasági EU-biztosban megbíznak, és az ő támogatását kérték a WTO-tárgyalások további szakaszára.

- Egyetértettünk abban, hogy Brüsszel rossz irányba halad. Attól tartunk, hogy a mi kárunkra, a mezőgazdaságban próbálnak majd eredményt felmutatni, miközben a többi területen nincs előrelépés – mondta Gráf. Az EU részéről az agrárkereskedelmi védővámok akár ötvenszázalékos csökkentése is felvetődhet.

A húszas egyeztető csoportból a briteken és négy észak-európai országon túl a csehek és a máltaiak maradtak ki. E „frontvonalak” részben megfelelnek az EU hamarosan újra kiújuló költségvetési vitájában elfoglalt álláspontoknak. A britek és az északiak ugyanis az agárkiadások arányának csökkentésére törekszenek a közös uniós büdzsén belül.