„A nők foglalkoztatottsága alacsonyabb, mint a férfiaké. A jelenség hátterében a családon belüli viszonyok állnak. Ha a nők kevesebb jövedelemadót fizetnének, akkor több lehetőségük nyílna rá, hogy munkát vállaljanak. A női munkavállalókra kivetett alacsonyabb adóteher egyszerre igazítaná ki a nemek közti munkaerőpiaci és a családon belüli egyenlőtlenséget” – olvassuk a Vox politikai portálon. A cikk szerzői Alberto Alesina és Loukas Karabarbounis harvardi, illetve Andrea Ichino bolognai közgazdaságtan professzorok.

Az elmúlt évtizedekben a női egyenjogúság terén nagy előrelépés történt, de az azonos beosztásban dolgozó nők fizetése még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké, ráadásul az utóbbi másfél évtizedben nem is csökken a hátrányuk. Egyes konzervatív vélemények szerint az alacsonyabb fizetésnek részben a nők is okai, mert a jól képzettek között egyre többen tartják fontosabbnak a családot a karriernél. Más magyarázatok szerint azért maradnak inkább otthon a nők, mert a család túl nagy bevételtől esne el, ha az általában többet kereső férj maradna otthon GYES-en.

A női egyenjogúságot zászlajukra tűző szervezetek leginkább a mindenkinek járó állami GYES-től, az ingyenes bölcsődéktől és óvodáktól, az egyenlő fizetéstől és a női foglalkoztatási kvóták bevezetésétől remélik a nők esélyhátrányainak felszámolását.

A három közgazdászprofesszor szerint a fenti javaslatoknál egyszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb megoldás a női alkalmazottak jövedelemadójának csökkentése. Ez lehetővé tenné, hogy a nők is választhassák a karriert a házitündér és főállású kismamaság helyett. Ha a nőktől kevesebb jövedelemadót vonnának, akkor kiegyenlítődne a feleség és férj keresete, és a férjek minden bizonnyal nagyobb részt vállalnának a házimunkából – vélik a szerzők.

„Ha tényleg fontosnak tartjuk a női és a férfi foglalkoztatottság kiegyenlítését, akkor mindenekelőtt a házimunkát kell egyenlőbben elosztani a nemek között.”

És, mint arra a szerzők egy tavaly megjelent cikkükben rámutattak, a magasabb adók nem jelentenék a férfiak hátrányos megkülönböztetését. „Miért lenne igazságtalan különböző elbírálás alá venni a nőket és a férfiakat? Nincs nagyobb képmutatás, mint egyes területeken (például az adózásban) a nemek közti egyenlő bánásmód elvéhez ragaszkodni, miközben más területeken (foglalkoztatottság, házimunka, gyereknevelés) egyenlőtlenül oszlanak meg a feladatok.”