Kifüstölt bárbevétel
Biztosan befolyó millióktól eshetnek el az éjszaka is működő, nagyobb forgalmú vendéglátóhelyek, bárok és pubok üzemeltetői, ha 2009-től nálunk is betiltják a dohányzást a szórakozóhelyeken. Nem annyira a tiltás nyomán vélelmezett kieső vendégforgalom miatt - ennek ténye és mértéke erősen vitatott -, hanem azért, mert az utóbbi időben a dohánycégek egymással versenyezve srófolták fel a cigarettaárusítás után a szórakozóhelyeknek fizetett éves marketingtámogatás összegét. (A vendéglátósok egy része szerint borítékolni lehet, hogy a tiltás miatt jelentősen visszaesik a forgalmuk, a javaslat támogatói viszont arra számítanak, hogy a tiszta levegő több és jól fizető vendéget vonz.)
Mivel a dohánycégekkel kötött marketingszerződések üzleti titoknak minősülnek, a dohánycégek csak általánosságokban, az általunk megkeresett kereskedők és vendéglátósok nevük feltüntetése nélkül nyilatkoztak. A gyártóktól kapott összegek cégenként, helyenként változnak. Úgy tudjuk, az alap nagyjából félmillió forint - évente ennyit kap előre egy kisebb belvárosi bár a dohánymárka képviselőjétől azért, hogy az ő termékük szerepeljen a polcon. Egy komoly, nagy forgalmú éjszakai szórakozóhely esetében az összeg éves szinten jó pár millióig is felszalad. Az inkább bizalmi viszonyon, mint papíron alapuló együttműködés keretében a dohánycégek a legutóbbi időkig azt is elvárták a szórakozóhelyek üzemeltetőitől, hogy vegyenek részt a promócióban, például adjanak helyet a dohánytermékeket népszerűsítő standjaiknak - és nem mellesleg fizették a dohányzásra vonatkozó reklámtilalmak megszegéséért a vendéglátósra kiszabott bírságokat.
A terméktámogatás legális gyakorlat. Hasonló jellegű marketingszerződéseket energia-, üdítőitalos és sörös cégek is alkalmaznak. A különbség csak az, hogy a dohánytermék reklámja a reklámtörvény főszabálya szerint tilos, persze a jogszabály lehetőséget ad a dohánycégeknek a termék eladás helyén történő bemutatására. A dohánycégek gyakorlata ilyenformán jogilag kikezdhetetlennek tűnik - az igencsak harcias dohányellenes civilek sem találtak rajta fogást -, a nekünk nyilatkozó vendéglátósok elmondásából azonban kiderül, hogy a marketingszerződés megkötésekor azért inkább reklámszempontok vezérlik a társaságokat. Beszéltünk olyan éjszakai szórakozóhely tulajdonosával, ahol az éves szinten eladott cigarettából befolyó bevétel (és nem a nyereség!) alig haladja meg a dohányos- pultok megjelentetéséért neki fizetett összeget. De jó példa, hogy egyetlen megkérdezett vendéglátós sem hallott olyan esetről, amikor a dohánycégek a forgalom csökkenése miatt valakivel idő előtt szerződést bontottak volna. (Az más kérdés, hogy a tiltás életbe lépte esetén mi lesz az ilyen szerződések sorsa. Több olyan megállapodásról is tudni, amelyet 2010-2011-ig írtak alá a vendéglátók a dohánycégekkel. Másfelől könnyen lehet, hogy semmi: a tiltás ugyanis a dohánytermék fogyasztására korlátozódik, a termék eladására nem, így a dohánycégeknek nem feltétlenül kell kivonulniuk ezekről a helyekről.)
A marketingtámogatás odaítélését a verseny mellett a szükség is diktálja: a megkérdezett vendéglátósok szerint a dohánycégek kompenzációja nélkül már nem érné meg cigarettát árulniuk. Azon ugyanis igencsak karcsú a haszon, jellemzően néhány százalék. Ebből pedig legfeljebb csak a kiégetett székhuzatok, terítők javíttatására futja, a költséges füstelszívók beszerelésének százezres költségeire már nem. A vendéglátósok szerint a sorozatos jogviták nyomán az utóbbi időben gyakorlatilag megszűnt a dohánycégek szórakozóhelyi direktreklám-aktivitása. A megmaradt terepen viszont annál keményebben küzdenek, a vendéglátósok úgy látják, hogy a British American Tobacco (BAT) és a Philip Morris kiélezett csatát vívnak egymás vendéglátóhelyi pozícióiért.
Cigarettások egyháza a sörözőből
A hangszórókból zsoltárok helyett popslágerek szólnak, misebor helyett főleg csapolt sört szolgálnak fel, a kocsmazaj nem éppen áhítati csendről árulkodik. Dirk Bruckner, az Egércsapdához címzett kappelni vendéglátó-ipari egység tulajdonosa szerint azonban sörözője templom, egyúttal a "Németországi Keresztény-Zsidó Egyház" központja. - Nálunk a dohányzás vallási cselekedet, mind a háromszáz tagunk világnézeti meggyőződésből cigarettázik - indokolta a 46 éves Bruckner egyház-alapítási kérelmét, amit be is nyújtott Schleswig-Holstein tartomány kancelláriájához.
A nagy dohányos Bruckner nem tagadja: a nikotinista egyház alapításának ötletét a dohányzást betiltó törvény adta. A kappelni vendéglátós törvénytisztelő polgár, ezért nyolcezer euróért dohányzó és nemdohányzó részt alakít ki az Egércsapdában, a füstölőszobába azonban csak az egyház tagjai léphetnek be. Bruckner találékonyságával nincs egyedül, Bajorországban több kocsmatulajdonos zárt társaságokat alapít, s ezek tagjai dönthetnek arról, hogy klubhelyiségükben - azaz a sörözőben - továbbra is lehet dohányozni.
Németország 16 tartományából már tizenkettőben van életben a vendéglátó-ipari helyeken a dohányzást tiltó törvény. A vendéglők, kocsmák, bárok tulajdonosai féléves átmeneti időt kaptak, hogy döntsenek: vagy teljesen füstmentessé teszik üzletüket, vagy jól szeparált dohányzó-nemdohányzó részeket alakítanak ki. Ez utóbbihoz anyagi segítséget kapnak az eddig passzív, most azonban akcióba lendült dohánygyártóktól. A Reemstma vagy a British-American Tobacco ugyanakkor felmondja a szponzorszerződéseket a nemdohányzó üzlet mellett döntő vendéglátósokkal.
A Reemtsma azonban Berlinben hamarosan füstölőbuszt indít. A terv szerint a jármű a felkapott szórakozóhelyeket fogja járni, s az utastérben mindenki annyi cigarettát szív, amennyit csak akar. (Berlini tudósítónktól)
