Legalábbis ezt állapította meg az a tudóscsoport, amely többek között a hajózás, a halászat és a kőolaj-kitermelés környezetre gyakorolt hatását vizsgálta. A kutatók egyáltalán nem meglepő eredményre jutottak: az óceánok és tengerek általános állapotának romlását tapasztalták. Az ásványi nyersanyagok óriási mértékű kitermelése, a túlhalászás, a tankerkatasztrófák okozta olajszennyezések az élet bölcsőjeként is emlegetett világtenger értékeinek elvesztéséhez vezetnek. Magyarán, belepiszkítunk a fészkünkbe.

Van azonban néhány olyan terület, amelyet eddig érintetlenül hagyott az ember - áldásosnak nem nevezhető - tevékenysége. Ezek a védelemre szoruló, elszórt foltok - például az újonnan kijelölt, a Phoenix-szigetek Védett Terület nevet viselő, mintegy 410 ezer km2-es méretű csendes-óceáni körzet, mely jelenleg a legnagyobb tengeri rezervátum Földünkön - is jelzik, hogy nincs még minden veszve. Globális összefogást igénylő megőrzésük azért is fontos, mert mintául szolgálhatnak a bolygatott vagy szennyezett térségek eredeti állapotának visszaállításakor. A kihalt fajok számára ez már késői gyógyír, az eddig még sikeres túlélőknek azonban valódi reménysugár lehet. Ha idejében közbelépünk, talán elkerülhetjük, hogy az előbbiek közé tartozzunk.