Ja, azt nem tudom, észrevették-e, hogy a háromhatvanas kenyér helyett háromhatvanas benzin lesz, apró (nem, itt nincs semmi belpolitikai áthallás, haladjanak tovább!) különbség, ez is a nyomorult kommunista dinoszauruszok miatt, akik nem bírtak anno megfelelően magas számban megrohadni a föld alatt. Hogy rohadjanak meg. Visszatérve populizmumushoz (csak az ne legyen!), Gyurcsány akkor bírt fölizgatni utoljára, amikor megírta a Blikk, hogy karácsonykor elérte a száz kilót. Na, ezt nem veszem be. Egy százkilós botsáska, persze. Orbán még akkor se. Tavaly október huszonharmadikán, az árpádsáv nagy, nemzeti ünnepén figyeltem föl először arra, hogy nincs mire fölfigyelnem vele kapcsolatban, hogy már az egyébként minden szavára ugró lapok sem ugranak, még az apologéták sem apológiáznak, az anyázók nem anyáznak, csak Tamás Gáspár Miklós írt egy jó elemzést róla, egy héttel a beszéd után. Addig senkinek nem tűnt föl, hogy beszélt egyáltalán. Ha Kósa Lajos lecsap egy legyet otthon a plazmatévéről az összetekert Playboyjal, annak nagyobb sajtóvisszhangja szokott lenni. És akkor itt az évenkénti (nem mindegy, hogy per annum vagy per anum, ugye) értékelés, és akkor meg érdeklődjek, mi? Ugyan, hát mit tudnának mondani még? Az elmúlt négy-tíz évben nagyjából minden elhangzott már. Valami új programot hirdet Gyurcsány, ezernaposat, vagy adót csökkent vagy emel? Vagy a kettőt egyszerre, egymással összeszorozva, gyököt vonva, hatványra emelve? Megvolt, régen. Mit csinálhat, amit még nem csinált? Vagy Orbán a népszavazás után vagy előtt újra végigkérdezi az embereket országszerte?

A kampányban csak hárommillió emberrel beszélt személyesen, most fölkeresi a maradék hat és fél milliót? Aztán népszavaztat a népszavazásról? Polgári szavazóköröket alakít, ahol mindennap félórányit gyakorolják a szavazást, hogy senki ne merevedjen le 2010-ig? Tudom, ez a szarkasztikus szkepszis, ez a hitetlen irónia, anarchista nihilizmus is neoliberális dogma, nem is venném magamra, se az ódiumát, se semmijét, inkább leszek konstruktív, mindenáron, sőt szuperszupportív, mint a torkos borz, szuperelhiszek mindent inkább. Hogy a nagytőke láthatatlan csápjai fojtogató hálót szőnek a civil társadalom gyönge szövetére, és a nagypolitika elárulja kisembert, meg hogy próbálna bárki is a nagytőke ellenében bármit, mondjuk évértékelni akár, lecsapna rá rögtön a Csányi-Demján kétfejű sas vagy keselyű inkább, karvaly, a népvesei hős, és kipenderítené még a Kárpát-medencéből is (obligfát szovjet vicc: innen? hová?), még szerencse, hogy elutasítom a szélsőjobboldali populizmust, és belátom, hogy Sólyom az antiszemitizmus melegágya, már régen az osztrák bőrnadráglobbi bábja, ők öntik a Rábába az ultrát, hogy ne lehessen eladni a Fradit, és olcsón elkótyavetyélhessék a MÁV-val együtt egy etnikai számarányát jóval meghaladó orral rendelkező népcsoportnak, ugye rájöttek önök is, hogy McCabe Makabiról skótosított ("skót", mi, persze), és persze célja az, mi több, arra ingatlanspekulál, hogy mi, magyarok harmadosztályúak legyünk a saját hazánkban, de én ezzel is kiegyeznék, kérem, mert én láttam Dzurják Csöpit is játszani élőben, csak populizmus ne legyen, az a lényeg, mert a populizmus szörnyű dolog, kérem, aláássa a közszolgáltatások színvonalát, és kellemetlen viszketést okoz az intim bőrfelületeken.