Lemond Fidel Castro kubai elnök
"Remélem, hogy elkezdődik egy átmeneti időszak", amely végül elvezet a szabad és igazságos választásokhoz - tette hozzá. Az elnök felszólította a nemzetközi közösséget, hogy ne részesítse előnyben a kubai "stabilitást" a demokrácia rovására. Felajánlotta: az Egyesült Államok segít a kubaiaknak abban, hogy megismerjék "a szabadság áldásait".
Castro közel fél évszázadon át irányította a karib-tengeri szigetországot azóta, hogy 1959-ben fegyveres forradalom élén megragadta a hatalmat. A közelmúltban tartott parlamenti választásokon Castrót ismét képviselővé választották.
Az új összetételű törvényhozás február 24-én, vasárnap tartja alakuló ülését Havannában, ekkor választják meg az államtanács tagjait és az előzetes várakozások szerint ekkor dőlt volna el az is, hogy Castro, a "líder máximo" visszatér-e a hatalomba, vagy öccse, Raúl - akire Castro betegsége miatt már korábban ideiglenesen átruházta hatalmát - végérvényesen átveszi az ország vezetését.
Az államtanács élén 1976 óta Castro áll, de súlyos bélműtétje után 2006 júliusában ideiglenesen átruházta az államtanács elnöki tisztségét, a fegyveres erők főparancsnoki posztját, a miniszterelnökséget és a Kubai Kommunista Párt központi bizottságának első titkári beosztását 76 éves fivérére. Castro már tavaly decemberben azt írta: nem fog ragaszkodni a hatalomhoz és nem akar a vezetők új nemzedékének útjába állni, de konkrét politikai terveire akkor nem tért ki.A dél-amerikai kormányok több demokráciát ajánlanak
Luiz Inácio Lula da Silva brazil államfő elismerte, attól tartott, hogy Fidel végleges visszavonulása "viharos légkörben" megy végbe, a Miamiban élő kubaiak hazatérnek, és megpróbálják magukhoz ragadni a hatalmat. "Brazília nagyon elégedett, hogy ily módon történt, békés folyamat keretében" köszönt le a hatalomról Fidel Castro - mondta Lula újságíróknak.
Lula az emberiség egyetlen élő mítoszának nevezte Fidelt, olyan mítosznak, amelyet maga Fidel épített fel "nagy hozzáértéssel, jellemmel, erővel, akarattal és nagy ellentétek közepette, azaz sok vita árán". A brazil elnök meggyőződését fejezte ki, hogy Raúl Castro felkészült és méltó örököse lesz Fidelnek.
Tarso Genro igazságügyi miniszter kijelentette, hogy a brazil kormány Kuba politikai és intézményi megújulásának kezdeteként tekint Castro lemondására. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy semmilyen külső beavatkozás nem lesz, mivel "a kubaiak tudják a legjobban, hogy milyen jövőt akarnak felépíteni".
Jorge del Castillo perui kormányfő úgy fogalmazott, hogy a hatalom átadásának békésen és rendezetten kell végbemennie, a demokrácia irányába kell mutatnia. Castro lemondása egy korszak végét jelzi, amelyben egyrészt előrelépés történt olyan területeken, mint a művelődés és az egészségügy, másrészt viszont a szabadság sajnálatos megszorításai és elnyomás jellemezte azt - mondta.
Francisco Vidal chilei miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy a kubaiak egy "jó és mindenekelőtt saját, általuk választott jövő felé irányítják" az országot.
Fidel Castro portréja
Fidel Castro Rúz, Kuba eddigi első embere hivatalos adatok alapján 1926., más források szerint 1927. augusztus 13-án született Oriente tartományban, Biranban. Spanyolországból érkezett mezőgazdasági munkás apja és kubai kreol anyja nyolc gyermeket nevelt. Fidel középiskoláit a jezsuitáknál végezte, majd a havannai egyetemen jogot tanult, részt vett a diákok politikai harcaiban.
Fulgencio Batista 1952. december 10-i katonai puccsa után, amely kiszolgáltatta az országot az Egyesült Államoknak, Castro társaival az államcsínyt megbélyegző beadványt írt a legfelső bíróságnak. 1953. július 26-án száz fővel megostromolták a Moncada-laktanyát, az akció kudarca után 15 évre ítélték és száműzték. Két év múlva a nemzetközi tiltakozások hatására kegyelmet kapott és Mexikóba ment. 1956. december 2-án a Granma nevű hajón 82 társával partra szállt Oriente tartományban, de a kormányerők szétszórták őket. Castro 12 emberével a Sierra Maestra hegységbe vette be magát és gerillaharcot kezdett. A felkelők a nép támogatását élvezve egyre nagyobb sikereket arattak és 1959. január 1-jén bevonultak Havannába.
Castro mint főparancsnok, majd kormányfő marxista-leninista programot hirdetett. 1961-től töltötte be a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártja (1965-től Kubai Kommunista Párt) főtitkári tisztségét, 1976-ban államfő is lett. Az államosítások miatt konfliktusba keveredtek az Egyesült Államokkal, amely 1961 januárjában megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, április 15-én pedig már bombázta Havannát. Két nap múlva a Disznó-öbölnél 1300 kubai emigráns (amerikai támogatással) partraszállást kísérelt meg, de támadásuk három nap alatt összeomlott. 1962 februárjában Washington kereskedelmi embargót rendelt el Kuba ellen, válaszul Castro Moszkva támogatását kérte, s a szovjetek rakétákat telepítettek Kubába. A két szuperhatalom atomháborúval fenyegető konfliktusa 1962 őszén végül békésen oldódott meg, Kuba pedig egyre jobban a Szovjetunióhoz és a kommunista ideológiához kötődött.
A földbirtokos osztályt egy új földreform felszámolta, bevezették a gazdaság központi irányítását, fő exportterméküket, a cukrot a szovjet tömb vette meg. Kuba kilépett az Amerikai Államok Szervezetéből, 1972-ben a KGST tagja lett, s mind aktívabbá vált az el nem kötelezett országok csoportjában. 1975-ben katonailag segítette az angolai felszabadító mozgalmat, 1977-ben az etiópiai forradalmat. Az Egyesült Államok 1975-ben lazított az embargón, 1978-tól lehetővé vált az emigránsok hazalátogatása, a családok egyesítése.
A szocialista világrendszer 1989-es összeomlása után sokan azt várták, hogy Castro is megbukik, ám alábecsülték őt. Kuba elszigetelődött ugyan, de a "Líder Maximo" belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni. A demokráciák világában Castro továbbra is korlátlan hatalmú vezetőként állt országának élén, jelszava nem változott: "Szocializmus vagy halál". A szovjet támogatás elmaradása miatti ellátási válságot ügyesen kezelte: az ellenzéket szigorúan kordában tartva korlátozott gazdasági reformokat vezetett be. Megengedte a dollár birtoklását magánszemélyeknek, elfogadta a magánvállalkozást és tűrte a külföldi tőke behatolását, s megindult a gazdasági növekedés.
Castro valós vagy vélt ellenfeleivel keményen bánt el: több tízezerre teszik a megkínzott vagy kivégzett ellenzékiek és ellenállók számát, újabb tízezrek lélekvesztőn Floridába menekülve vesztették életüket. Hatalma azonban nemcsak a félelmen alapult: legendás meggyőző ereje, gyengéje viszont saját tévedhetetlenségébe vetett hite. Gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt és még idős korában is több órás beszédeket tartott.
2006. július 31-én jelentették be, hogy Castro súlyos bélműtéten esett át és "ideiglenesen" átadja a hatalmat öccsének, a nála öt évvel fiatalabb Raúl Castrónak. A hivatalos közlések szerint folyamatosan javuló állapotú Castro azóta csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, de többször célzott arra, hogy nem ragaszkodik a hatalomhoz. A nyugati világ utolsó kommunista vezetője, a világ egyik legrégebben hivatalban lévő államfője (csak a thaiföldi király és II. Erzsébet brit uralkodó előzi meg) fél évszázad után engedi ki a hatalmat kezéből.
A leghosszabb ideig hivatalban lévő vezető: Fidel Castro volt a világon a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő államfő a brit királynő és a thaiföldi király után, de őt volt a leghosszabb ideje tevékenykedő kormányfő is mindaddig, amíg megrendült egészségi állapota miatt 2006 júliusában arra nem kényszerült, hogy ideiglenesen átadja a hatalmat öccsének.
A leghosszabb beszéd: Castro nevéhez fűződik az ENSZ-ben valaha tartott leghosszabb beszéd, amelyet a Guinness Rekordok Könyvébe is feljegyeztek. Négy órán és 29 percen át szónokolt 1960. szeptember 29-én a világszervezetben. Hazájában elhangzott leghosszabb beszéde 7 óra és 10 perc volt, amelyet 1986-ban a Kubai Kommunista Párt III. kongresszusán mondott Havannában.
Merényletek: Castro saját állítása szerint 634 gyilkossági kísérletet vészelt át, többségüket az amerikai Központi Hírszerzési Ügynökség (CIA) tervelte ki és irányította a háttérből. A gyilkos eszközök között volt méregpirula, mérgezett szivar és olyan por, amelytől kihullott volna a szakálla. Utóbbitól a merénylet kiagyalói azt remélték, hogy aláássa a kubai vezető népszerűségét. Kilenc amerikai elnököt élt túl: a CIA-összeesküvések, az emigránsok Egyesült Államok által támogatott Disznó-öbölbeli partraszállása és a fél évszázados gazdasági szankciók ellenére Castro kilenc amerikai elnököt "élt túl" Eisenhowertől Clintonig, és egyre ellenségesebb magatartással szembesült a pénzügyi büntetőintézkedések és az utazási tilalom végrehajtását megszigorító George Bush elnöksége alatt. Megrögzött dohányos: Castro, az egykor dohányt rágó gerillaharcos 1985-ben mondott le a szivarozásról. Évekkel később így foglalta össze a dohányzás ártalmait: "A legjobb dolog, amit ezzel a szivardobozzal tehetsz, az, hogy odaadod az ellenségednek." Család: Castrónak legalább nyolc gyereke van. Legidősebb fia, a szigetországban csak Fidelito néven emlegetett Fidel Castro Diaz-Balart apja szakasztott mása, a Szovjetunióban tanult atomtudós. Lánya, Alina Fernández annak a viszonynak gyümölcse, amely a havannai előkelő társaság egyik tagjával az 1950-es években, az illegalitás időszakában szövődött. Alina Fernández turistának álcázva, parókában, hamis útlevéllel 1993-ban elhagyta Kubát, és harsányan bírálja apját miami rádióműsorán keresztül. Castrónak második feleségétől, Dalia Sotótól öt fia van, mindegyikük nevének kezdőbetűje "A". A legifjabb, Antonio a nemzeti baseballválogatott orvosa. Csúcsdöntő fejőstehén: egyik állattenyésztési ötletének eredménye volt Ubre Blanca (Fehér Tőgy), az elképesztő mennyiségű tejet adó és a kubai kollektivizált mezőgazdaság propagandaeszközévé vált fejőstehén az 1980-as években. A Guinness Rekordok Könyve szerint a világon Ubre Blanca adta egy nap alatt a legtöbb tejet: pontosan 110 litert.
(MTI)
