Nem Budafok: felsőfok
Kedden mindjárt két olyan mérkőzéssel, amelynek négy részvevője közül három összesen tizenhatszor nyerte el a legértékesebb európai klubserleget - a Real Madrid kilencszer, a Liverpool ötször, az Internazionale kétszer -, s amelynek valamennyi szereplője persze angliai, olaszországi és spanyolországi csapat...
Jelzem, a fő meccs holnap is az Arsenal-Milan, de maradjunk a mánál.
Függetlenül attól, hogy a "kiemelt" mérkőzésekre várók berkeiben csak az Internél nagy a nyugalom. Jó ok van erre Milánóban: a kék-feketék az előző olasz bajnokságban és a Serie A jelenlegi kiadásában - írd és mondd! - egyetlen vereséget szenvedtek. (Tavaly áprilisban az AS Romától kaptak ki a San Siróban.) Ebben a naptári évben - az olasz kupát is ideszámítva - hét győzelmet és két döntetlent értek el, míg vendéglátójuk, a Liverpool a Premier Liga 2008-as találkozói közül csak egyet nyert meg (hatból), ráadásul legutóbb kiesett az FA Kupából, miután hazai pályán alulmaradt a másodosztályú Barnsleyval szemben.
Az Anfield Road-iak szempontjából a helyzet rosszabb, mint 1965-ben, amikor rájuk járt a rúd, de nagyon. Igaz, akkor BEK-elődöntőt vívtak az Internazionaléval, sőt otthon 3-1-re győztek, ám aztán... A viszszavágón Ortiz de Mendibil spanyol játékvezető előbb megadta Corso szabadrúgásgólját, noha előzőleg "közvetettet" ítélt, azaz az egyből a bal felső sarokba küldött lövés után nem mutathatott volna középre. Majd - az első döntést még gentlemanek módjára megemésztő britek immár legteljesebb felháborodására - szintén kettőt sípolt akkor, amikor Peiro, az Inter spanyol csatára kirúgta a labdát Lawrence kapus kezéből, s a hálóba passzolta. Tíz perc alatt 2-0 lett, aztán Facchetti szerzett egy valóban szabályos gólt, de addigra a Liverpoolt sikerült tökéletesen "kikészíteni"...
A Beatles-város csapatának szempontjából most annyival jobb a szituáció, hogy a nyolcaddöntő találkozóit még le sem játszották, de az előjelek a legkevésbé sem kecsegtetők a mai házigazdák számára (még akkor sem, ha legutóbbi három BL-meccsükön tizenhat gólt szereztek együttvéve). Az esélyek - kiváltképp a továbbjutásra vonatkozóan - feltétlenül az Inter mellett szólnak, és a "Pool" köreiben nyilván senkinek sem jut eszébe, hogy van, ahol az angliainál összehasonlíthatatlanul mostohább a sors. Képzeljék el, amikor '65-ben Liverpool-Internazionale volt az elődöntőben, a másik ágon a Győr lépett pályára a Benfica ellen... Ugye, nem a Barnsley az igazi bánat?
És nem is a Betis, jóllehet a Real Madridnál nem tudnak nyugovóra térni a Sevillában elszenvedett 1-2 fölött - pedig muszáj, mert itt az AS Roma -, elvégre a királyi gárdának az idén már a harmadik kínos kudarca volt a múlt szombati vereség. A spanyol bajnokság listavezetője két hete kikapott az Almeriától is, míg az ibériai kupától már a nyolcaddöntőben el kellett búcsúznia, mivel nem bírt a Mallorcával. Nem minden fenékig tejfel tehát Madridban; pláne nem, hogy Robinho, aki a csapat első számú játékosává emelkedett, sérüléssel bajlódik. Ezzel együtt a rómaiak elleni párharcnak a fehérek a favoritjai, mindenekelőtt azért, mert az utóbbi öt esztendőben háromszor is találkoztak az Örök Város együttesével, és mindahány BL-randevú alkalmával nyerni mentek a Stadio Olimpicóba (2-1, 3-0, 3-0).
A talizmánját, Tottit esetleg szintén nélkülöző AS Roma rendszerint szellemesen játszó, de futballistáinak technikai-taktikai felkészültségéhez képest nem eléggé stabil együttes, noha kiszámíthatatlanságában benne van, hogy bármikor képes akár a legnagyobb bravúrra is. Ami mindenkinek biztató: ebben a párosításban két látványos mérkőzésre van kilátás, de a kimenetel természetesen csak a felek egyikének lesz gyönyörű...
Mivel a knockout-periódus kezdődik, nem lehet mást hozzátenni: még szép.
