A miniszterelnök politikai jövője is összekapcsolódik e sokadik programhirdetés hitelességével: talán a pártja is szeretne megbizonyosodni arról, hogy még mindig ő az a személy, aki bárki másnál inkább képes irányt mutatni, és ennek helyességéről meggyőzni a közvéleményt. A beszéd őszinte mondatokkal kezdődött: Gyurcsány elnézést kért a csalódásért és bizonytalanságért, amelyet az elmúlt másfél év kormányzati intézkedései okoztak. Később azt mondta: javaslata, az új magyar polgárosodás nem politikai pr-trükk. Az erre vonatkozó ajánlásokat és javaslatokat vitára kell bocsátani; nem lehet őket fölülről bevezetni.

Ezt követően tetszetős dolgok következtek: munka, tudás, tulajdon - mint a közeli jövőben megszilárduló polgári létforma pillérei. Ezek valóban fontos dolgok, bár a miniszterelnöki programadással kapcsolatban föltehető a kérdés: jövőre mitől lesz biztonságot adó, tisztességesen megfizetett munkája annak, akinek most nincsen? Attól a mindössze 200 milliárd forintos járulékteher-csökkenéstől, amelyet a költségvetés egyensúlya elbír?

A biztos, jól fizetett munkahelyhez tudás szükséges. Ha 30-50 ezer forinttal megemelik a hátrányos helyzetű gyerekeket oktató tanárok bérét, akkor kétségtelenül javulhat az oktatás minősége. No, de mikorra lesz abból gazdasági növekedés, érzékelhető életszínvonal-növekedés, a létbizonytalanság csökkenése? Mi van a mostani munkával és tudással? Az én fogalmaim szerint a polgárosodásnak az a klasszikus útja, amikor a képzett munkavállalók sokasága jól fizető állást talál, ahol a tudását értéktermelésre, önmegvalósításra használja, az érte kapott pénzből pedig felhalmozásra, gyarapodásra is futja. E klasszikus (kitaposott) út vezet a tulajdonos polgárrá válás felé - amely a többség számára az elmúlt 18 évben elmaradt. Egy ideig azt hittem, errefelé kanyarodik majd a beszéd tulajdonra vonatkozó része. Kiderült azonban, hogy Gyurcsány Ferenc nem erre gondol, hanem - mint egy korábbi kampány idején új földosztással - most a megmaradt állami cégek bizonyos hányadának kiárusításával akar tulajdonos polgárságot létrehozni. Valaki befizet pár ezer forintot, és akár százezret érő értékpapírral lehet kisebbségi tulajdonos valamilyen cégben. A miniszterelnöki beszéd nem vesztegetett sok szót a stagnáló gazdaságra, az inflációra, a nemzetközi gazdasági környezetben tapasztalható baljós tendenciákra - egyetlen igazi nóvuma csupán a költségvetési hiányt nem növelő osztogatásra teremtene lehetőséget. Ha ez úgy működne, ahogyan előadta, akkor már az Antall-kormány idején mindenkiből polgár lett volna, aki kárpótlási jegyet vagy alacsonyra beárazott részvényt kapott. De akkor ma nem is volna szükséges egy népszavazás kampányában azon elmélkedni, hogyan szabadítsák ki a népet az alattvalói létből.