Ki az a Dalos György? - erre kíváncsi mostanában a legtöbb irodalmár Horvátországban. Még nem fordították le egy könyvét se horvátra, nem beszéli a nyelvünket, miért éppen ő képvisel minket Lipcsében? - tette fel a kérdést például a Slobodna Dalmacija napilap. A magyar származású, Németországban élő történész, publicista felforgatta kissé a tavaszi nemzetközi könyvszemlére készülő horvát kulturális berkeket.

Déli szomszédunk hatodik éve vesz részt a könyvvásáron, a németek azonban most főszerepet ajánlanak nekik három évre, azzal a nem titkolt céllal, hogy a horvát művek megismerését német alkotások horvátra fordítása is követi majd.

A lehetőség több írót mozgatott meg, mint a szervezők eleinte gondolták. A hazája irodalmát németre fordító, horvát származású, Münsterben élő Alida Bremernek jutott egyébként a feladat, hogy döntsön. Ő kijelölt aztán szerzőket, akiknek német kiadó által vállalt friss könyvük, szövegük van. A lipcsei programba eddig közel negyven név került be, a sajtóhírek szerint azonban tizennyolc horvát író németországi bemutatását finanszírozza csak a horvát kulturális tárca. Ebből persze botrány lett.

A szókimondásáról is híres Miljenko Jergovic - akinek eddig húsz nyelvre fordították le a könyveit - sértődött hangú, kolumnás írásban fejtegette például a napokban a Jutarnji List hasábjain, hogy miért követeli, húzzák ki a nevét az utazók listájáról. Szerinte a horvát írók kiválasztása a könyvvásárra leginkább egy szépségversenyre vagy tombolahúzásra hasonlít.

Dalos György valójában véletlenül keveredett a történetbe. Négy évvel ezelőtt meghívást kapott Pulába, az ottani könyvfesztiválra, akkor született meg a fejében az Adria - Polisz - Európa nevű irodalmi és dzsesszfesztivál ötlete, amelyet egy hajó fedélzetén és minden évben másik tengerparti város kikötőjében rendezhetnénk meg - meséli a magyar író, akit ez a projekt hozott össze a horvát minisztériummal. Úgy gondolja, a tanácsadásra szakmai tapasztalatai és kapcsolatai miatt kérték fel, tudták róla pél-dául, hogy 1999-ben a frankfurti magyar jelenlét kuráto-
ra volt.

Dalos György szerint minden meghívott horvát író eljut Lipcsébe: aki nem költségvetési pénzen, az majd szponzorok segítségével. Úgy látja, a vásár óriási lehetőséget ajánl a horvát irodalomnak, feltéve, hogy az egyéni írói érdekeket sikerül valamilyen közös nevezőre hozni.

Ez lehetne például az, hogy friss, hiteles képet mutassanak az országról a térség iránt eddig főleg a délszláv háború miatt érdeklődő, illetve a nyugaton élő vagy a nyolcvanas években népszerű horvát szerzők műveiből tájékozódóknak. Horvátországban az írók azonban nehezen emésztik meg egyelőre, hogy Európa mostanában inkább a fiatal, illetve női szerzőkre kíváncsi.

Dalos György