Újságok a jelöltek mögött
Maryland állam Montgomery megyéjében az iskolaszékbe pályázó öt jelölt közül a Washington Post Phil Kauffmant támogatja. A másik négy nevet a lap meg sem említi, érveket nem sorol fel. Akit érdekelnek a részletek, vegye a fáradságot, és derítse ki! A másik lehetőség az, hogy elhiszi, a Post újságírói felelős emberek, helyette is utánajártak a dolgoknak, és a lelkiismeretük szerinti legjobb döntést javasolják. A lap eljárása Amerikában hagyományosnak számít, sőt a Post mint a főváros domináns újságja még vissza is fogja magát. Az elnökjelöltekről általában nem foglal állást (bár 2004-ben letette John Kerry mellett a garast).
Az amerikai lapok eredetileg egyáltalán nem számítottak az objektivitás vízmértékének. Leplezetlenül szolgáltak egyéni és pártérdekeket, s ha tulajdonosuk úgy kívánta, mérgező hecckampányokat folytattak a kényelmetlen politikai ellenfelekkel szemben. A helyzet a XX. század első felében változott meg, amikor konszolidálódott a lappiac, a legtöbb városban egy, legföljebb két jelentős újság maradt. Ekkor az a nézet vált uralkodóvá, hogy a sajtó a hírszolgáltatással közfeladatot lát el, a szerkesztők nézeteit a véleményoldalakra száműzték. Megmaradt azonban a tradíció: bármilyen választásról legyen szó, a lapok kötelességüknek érzik olvasóik tudomására hozni, a szerkesztőség szerint ki érdemes a polgárok bizalmára. Régebben ez valóságos iránytűnek számított az olvasók számára. Megoszlanak a vélemények, hogy a mai információs szökőár közepette mennyire fontos egy-egy szerkesztőségi állásfoglalás. Minél nagyobb az érdeklődés egy választás iránt, annál kevésbé, elvégre az olvasók általában sok forrásból tájékozódnak.
Az amerikai sajtópiac helyi, legfeljebb regionális, nincsenek a magyar értelemben vett "országos" napilapok. A saját megjelenési helyükön egyeduralkodó újságok, mint az iowai Des Moines Register vagy a New Hampshire-i Union Leader támogatása sokat ér, másoké kevesebbet. Egyes jelölteknek néha árthat is bizonyos lapok állásfoglalása: a republikánus elnökjelöltek közötti vitában Rudy Giuliani például felemlegette John McCainnek a New York Times szerkesztőségi támogatását. A szenátor nem ijedt meg, honlapján felsorolja, ki mindenki ért egyet a vezető liberális napilap véleményével. A több tucat újság között ott van a Boston Globe, a Chicago Tribune, a Los Angeles Times vagy a San Francisco Chronicle.
A jobboldalon gyakran panaszkodnak arra, hogy az újságírók "eleve" liberálisok, pedig a nagy befolyású konzervatív rádiós műsorvezetők is nyíltan állást foglalnak. (Ráadásul őket a hírek és a vélemények szétválasztásának szakmai szabálya sem köti!)
A legizgalmasabb az idén a demokrata párti előválasztás, s ennek megfelelően az a statisztika, melyik lap támogatja Hillary Clintont vagy Barack Obamát. A volt First Ladyre való szavazást eddig 35 újság vagy lapcsoport ajánlotta olvasóinak, köztük a Denver Post, a Des Moines Register, a Kansas City Star, a New York Times vagy a Salt Lake Tribune. Obama 53 újság és lapcsoport támogatását tudhatja magáénak. Rá szavaz például az Atlanta Journal-Constitution, a Boston Globe, a Chicago Sun, a Cleveland Plain Dealer, a Los Angeles Times, a New York Observer, a New York Post, a Philadelphia Inquirer és a Seattle Times.
A hírtelevíziók nem vették át a szokást, így arra továbbra is csak a "sorok között olvasva" lehet rájönni, kinek szurkol a CNN, a FoxNews vagy az MSNBC.
