Olyan filmrendezőként, akire a hatvanas évek francia új hulláma és a kádári konszolidáció egyaránt hatott. Olyan nemzedéki élmény részeseként, amelynek kisugárzását "magyar új hullámként" tartják számon világszerte.

Mindez igaz, de talán nem a legfontosabb. Számomra mást is jelent Szabó föltűnése, berobbanása olyan filmekkel, mint például az Álmodozások kora, az Apa vagy a Szerelmesfilm. Ezek első önvizsgálatok arról, honnan jön, mit akar, miből építkezhet a rendező. A hetvenes évek "városfilmjei" (Budapest, amiért szeretem; Álom a házról; Tűzoltó utca 25.; Budapesti mesék; Várostérkép) tágítják e kört. Az 1980-ban készült Bizalom viszont újabb nyitás: a Koltai Lajos operatőrrel való együttműködés kezdete, és a "nagy történelem", a háború bekapcsolása egy intim viszonyba. Ezután jön az életmű egyik csúcspontja, az Oscarral jutalmazott Mephisto (már a Bizalom is jelölve volt!), amely egy nagy tehetségű színész tündöklésnek álcázott szánalmas vergődése a náci Németországban. Különös, hogy e pazar film mélységét, kidolgozottságát később egy kamarajátékban éri el újra: a 2001-ben bemutatott Szembesítésben. Trilógiája másik két darabjában (Redl ezredes, Hanussen), majd saját "Feszty-körképében", A napfény ízében, de még a látszólag könnyedebb Csodálatos Júliában, vagy Móricz-földolgozásában, a Rokonokban is az adott helyzetnek és a belső értékeknek való kettős megfelelés konfliktusa a meghatározó elem.

Pályájának központi kérdése ez: az egyéni morál és döntés szerepe a politika, a hatalom viszonyai, a különféle kényszerek közepette. Ő ugyanis - ellentétben Tarr Bélával, aki egyes filmjeiben szinte fatalistának látszik -, mindig fölkínálja a választás lehetőségét. Legalább a kevésbé rossz és a rosszabb között. Hősei ennek tudatában cselekszenek, miközben elhatalmasodik bennük a szorongás. A világ filmművészetének egyik feledhetetlen villanása például, amikor Szabó a Szembesítésben kinagyítja a Furtwängler és Goebbels kézfogása utáni pillanatot: a muzsikus "bepiszkolódott", izzadó tenyerét törölgeti, tisztogatja zavartan.

Két éve, a Rokonok díszbemutatója előtt egy mindannyiunk számára váratlan szembesítés történt Szabóval és hajdani, főiskolás énjével. Kár, hogy ezt nem ő "rendezte meg", és hozta nyilvánosságra korábban. Kár, hogy nem vállalta. De ő döntött így.

Filmjeit akkor sem lehet e nem vállalt erkölcsi feladat árnyékában megítélni. Hetvenévesen övé a magyar filmtörténet egyik leggazdagabb életműve. Születésnapján abban reménykedünk, még sokáig nem lesz lezárva ez az életmű. Bővülhet például Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének tervezett megfilmesítésével és más egyébbel. Kedvet, egészséget és sok sikert hozzá!