Pedig 2006 őszén, a fideszes többségű önkormányzat megalakuló közgyűlésén maga Kósa Lajos, a város polgármestere elsöprő győzelmének tudatában - ha nem is szó szerint, de a lényeget tekintve - azt javasolta: gesztusokat kell tennünk azokkal szemben, akiket legyőztünk, hiszen nem a párt érdeke a fontos, hanem a városé. Másfél év telt el azóta, és a fideszes városvezetés nem látja be, hogy bármilyen káprázatos is a támogatottságuk a cívisvárosban, jobb lenne, ha olykor kissé hátrébb lépnének, és normális, emberi hangon azt mondanák: vagyunk mi olyan erősek, hogy ne tegyünk meg mindent, amit a többség birtokában megtehetnénk. Vagyunk mi olyan hatalmasak, hogy mások véleményére is adjunk.

Szobrot állítani Wass Albertnek? Miért is ne, ha a fideszesek rajongva szeretik a gróf szimbolikussá formált alakját, de aki irtózik tőle és műveitől, az meg úgysem rájuk szavaz? Helyezzük el ezt a szobrot a debreceni Nagyerdőn, Arany János, Ady Endre, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond mellé? Miért ne, ha egyszer ez is nagy magyar író volt, meg amazok is? Talán várni kellene még, míg Wass Albert vitathatatlanul kiérdemli a klasszikusok társaságát? Ugyan, mire várnánk, ha elegen vagyunk, és mi vagyunk többen?

Az egyik fideszes vezető, amikor erről beszélgettünk, azt találta mondani: nektek ott van Imre Kertész Berlinből, nekünk meg itt van Wass Albert Erdélyből.

Mit lehet erre a primitív és irodalomellenes szembeállításra válaszolni? Egy másik fideszes képviselőtől szó szerint azt kapom, hogy ő nem hallgat a liberálisokra, mert a választókerületében azokra harmincan se szavaznak, őrá meg ezerötszázan. Kedves polgártárs, akkor talán a külhoni magyarok véleményét sem kell figyelembe venni ott, ahol kevesebb voksot adnak le, mint a többségben lévők? Volt, aki még a szoborállítás ürügyén is gyurcsányozott persze: a szocik ne vegyék a szájukra az erdélyi gróf nevét, mert az tisztességes magyar ember volt, Gyurcsány meg nem is az. Hogyan kell az ilyen együgyű politikai hitvallással szembeszállni?

Hogy ez az egész már régen nem Wass Albertről szól?

Hát persze hogy nem.

Már azok is tudták, hogy nem róla van itt szó, akik a szoborállítás helyszínét a debreceni közgyűlésben tavaly megszavazták. Most miért is figyelnének oda a letisztult irodalmi kánon védelmében megszólaló hangokra? Miért is foglalkoznának Arany, Ady, Krúdy és Móricz örökségével? Hiszen egyikük sem hús-vér szavazópolgár már rég. Szobrok csupán. Megkövült tekintettel bámulnak majd a társaságukban fölállított erdélyi grófra. S nem lesz hozzá egy szavuk sem.

A szobrok ugyanis nem tudnak beszélni.

Még Wass Albert szobra sem.

Még ő sem fogja azt mondani: köszönöm.