A napokban lezajlott "eredményhirdetés" szerint a Londonban működő művészeti szervezetek 80 százaléka legalább a 2,1 százalék körül mozgó inflációnak megfelelően kap több juttatást. A rendszeres kiutalások az említett három év alatt elérik az 536 millió fontot, melyen 284 szervezet osztozik. Egész Angliára vetítve az államkasszából és a szerencsejátékok nyereségéből a művészetek fejlesztésére elkülönített pénzből 1,6 milliárd font kerül 888 kulturális intézményhez.

A szikár számok mögött komoly viták húzódnak meg. Amikor az Arts Council elnöke, Sir Christopher Frayling eredeti tervét ismertette, a szakma magán kívül volt a tervezett lefaragások miatt. Igaz, így is több mint kétszáz szervezet marad magára és nézhet más források után, de a tiltakozások eredményeként tucatnál is több kulturális műhely lélegezhet fel.

Az egyik legszenvedélyesebb vita a kortárs brit dráma egyik fellegvára, a Bush Színház jövője körül alakult ki, de a veszélybe került, majd megmenekült intézmények közé tartozik az egyik legrangosabb vidéki teátrum, a bristoli Old Vic, a külföldi irodalom nagy-britanniai kiadásában élenjáró szerepet játszó kis könyvkiadó, az Arcadia Press, illetve a Film London promóciós iroda is. Az angol kulturális alap 30 éves történetének egyébként ez volt a legradikálisabb újraelosztása, és a kormány jóvoltából a korábbi "hároméves tervhez" képest extra 50 millió fontból gazdálkodhat. A "túlélő" csoportok közül többen annak köszönhetik az Arts Council kegyelmi határozatát, hogy a művészeti élet kimagasló egyéniségeit sikerült kampányuk élére megnyerniük. Ötszáz rebellis színész, köztük óriások, mint Sir Ian McKellen (Gyűrűk ura, Da Vinci-kód) és Kevin Spacey (Amerikai szépség, Közönséges bűnözők) gyűlt össze a Young Vic színházban, és fogadott el bizalmatlansági indítványt a Művészeti Tanáccsal szemben. Az egyik leghangosabban érvelő művész Sir Nicholas Hytner, a National Theatre művészeti igazgatója volt, annak ellenére, hogy maga a Nemzeti a legnagyobb nyertesek közé tartozik. 150 ezer font hull az ölébe a Nagy-Britanniában mindeddig szinte példa nélküli vasárnapi előadások bevezetésének megvalósítására.

Időközben egy másik kezdeményezés is élénk visszhangot kapott. A kulturális tárca vezetőjének felkérésére Sir Brian McMaster, az Edinburghi Fesztivál korábbi igazgatója javaslatokat állított össze azzal kapcsolatban, hogyan lehet komoly változásokat elérni a kultúra megítélésében, elismerni és jutalmazni a bátor vállalkozásokat. Az érdekesebb ötletek közé tartozik, hogy minden kulturális szervezet kuratóriumának legyen legalább két művész tagja (a bürokratákon kívül), a tíz leginnovatívabb intézmény kapjon tízéves finanszírozási csomagot tervei megvalósítása érdekében. A legnagyobb figyelmet az az idea kapta, hogy minden egyes, állami dotációban részesülő egység évente egy hétre minden egyes látogatónak, nézőnek nyújtson ingyen belépési lehetőséget.

A Munkáspárt 1997-es hatalomra kerülése óta a nemzeti gyűjtemények (British Museum, Tate "család", National Gallery stb.) ingyen látogathatók, és gyakoriak a londoni tízfontos színházjegy-vásárlási akciók is. Félő, hogy az ingyenes show-k a repertoár populistább oldaláról kerülnének ki, így a nagyobb kihívást jelentő tárlatokra és előadásokra továbbra se mennének el az emberek.

Spacey beintett