Elvileg tehát ezek volnának a keretei egy vitának, viszont mink, úgy fest, legföljebb arra vagyunk érdemesek, hogy villódzó neoncsöves késdobálók alkalmi nézeteltéréseinek lehányt nézőjeként eszméljünk, midőn politikai elitünk izzadt hónaljú munkásai komolynak tetsző ügyek kapcsán szólnak, természetesen a magasztos cél, igen, a köz tájékoztatása címén.

Pedig az MTV jól akarta teljesíteni a számára kötelező kűrt a Nagy kérdés című műsorral, amelyből eddig kettőt tekinthettünk meg, mind bambább arccal. Mi legyen a népszavazással? - tehették föl a főkérdést a newsroomban, mire lázas ötletkavalkád vette kezdetét: csináljunk olyan műsort, amelybe meghívjuk az úgy párt-, mint a szakpolitikusokat, továbbá, amelybe meghívjuk azt a szokásos három-öt politológust, akit mindig, aztán kéne néhány miniszter is meg néző, a konkrét feladat pedig az, hogy időnként megpróbálunk kérdezni valamit, hátha beleszaladunk egy darab gondolatcsírácska-féleségbe, és, és, és...

M. Kiss Csaba műsorvezető az első adásban mindent megtett, hogy bebábozódásra ítéltetett szerepéből kilépjen, és vitára késztesse az úgynevezett nagypártok illetékeseit ("Kérem, válaszoljon a kérdésre!" - csattant fel például nemegyszer), ám nevezett az e szerdán vetített második adás felére érezhetően fölőrlődött, s nyilván azon tűnődött, miért is áll ott, ahol. Na de úgy tényleg nehéz, hogy a felek a vitához szükséges alapvető feltételeket sem teremtik meg, s ordibálgatnak egymásnak egyik asztaltól a másikig. "Tragikusan negatív az egészségügy szaldója!" - így Mikola képviselő; "Többlet van!" - triumfál Kökény kolléga. "Számos gyógyszer ára csökkent!" - említi Kökény. "Nőttek a gyógyszerárak!" - vág vissza Mikola. "A kampányra milliárdokat szór a kormány az adófizetők pénzéből!" - csattan fel Tarlós kampányfelelős. "Az Országimázs Központra tizenhárommilliárd ment el!" - reflektál Mandur pártpolitikus, s az ember csak néz, most akkor mi van. Tényleg krimóban kéne ezt, vizezett vodka mellett.

A legnagyobb baj az, hogy a hangzavarban már azt se halljuk meg, akinek hozzávetőleg igaza volna; egy oltári csörömpölés az egész, amelynek hiába jelöli ki határvonalait a közszolgálati televízió, ha nevezettek kiscsoportos ovisként védik a várukat, miközben az előre gyártott politológusok kihúzzák a belső zsebből azt a kilenc kulcsszót, amelyet stúdióról stúdióra járva, szép nyakkendőben szoktak közölni a néppel. Mindazonáltal igazságtalanok lennénk, ha nem vennénk észre, hogy politikusainkból olykor kikacsint a szellem. Az első adásban is főszereplő Tarlós speciel Kleiszthenésszel nyitott (nem részleteznénk), majd leszögezte, hogy "1526 óta a túlélésre játszottunk" (homlokunk mintha redőzne), aztán közölte, miért haldoklik az egészségügy: hát azért, mert egy barátjának érzéstelenítés nélkül varrták össze a sebét.

Rendben, ő nyert.