E fegyverek szép lassan elfordulnak. Egymás felé." E töredék riasztónak szánt jövőképe a frissen függetlenné vált Ukrajna és a Jelcin-féle Oroszország "krími párbajának" tényéből táplálkozott. A sok-sok orosz vér áztatta félsziget ukrajnai illetőségének jogszerűségét annak idején Moszkva erősen kétségbe vonta, és - bár homlokegyenest ellentétes pozícióból - az ukrán nacionalistákkal együtt szította a szenvedélyeket afölött, hogy a fekete-tengeri orosz flottának legyen, avagy ne legyen hona, kikötője, bázisa. (Idővel lett: bérlemény ma is.)

Ez a csizma olyképpen kerül lapunk asztalára, hogy ugyanaznap, amikor Putyin orosz és Juscsenko ukrán elnök pontot tett a két ország gázvitájának végére, a távozóban, de ereje teljében lévő házigazda azzal fenyegette meg vendégét, hogy a nukleáris robbanófejekkel felszerelt orosz rakétákat Ukrajna felé fordítják, ha a szomszéd belép a NATO-ba, és befogadja a Csehországba és Lengyelországba szánt amerikai rakétaelhárító rendszer további elemeit.

Merthogy Oroszországnak meggyőződése, hogy a szóban forgó rendszer rendeltetése nem iráni terroristák Amerikára célzott rakétáinak elfogása, hanem az orosz rakétaarzenál semlegesítése.

Meg van egy mélyebben fekvő ok, félelem, trauma is. A NATO, szó mi szó, egyre közelebb kerül Oroszországhoz. Még csak az kell, hogy legyen ilyen a "történelmi orosz birodalom" határain belül, azaz Ukrajnában.

Annak idején, amikor elébem került a függetlenné vált hajdani szovjet tagköztársaságok rakétakonfliktusának fenyegető távlata, Kelet-Közép-Európa hajdani szovjet vazallusai még évtizedre voltak attól, hogy betagozódjanak a NATO-ba. Ugyanez ukrán relációban egyszerűen szóba sem jött. De a malmok őrlése egy pillanatra sem állt le, és ma már jól kivehető, hogy a gyenge Oroszország hajdani ukránfóbiája kismiska ahhoz a félelemhez képest, melyet a mai erős Oroszország NATO-fóbiája testesít meg. Ennek nagyságához mérten eltörpül a gázvita is. Az végső soron üzleti kérdés volt és maradt is. Mint ilyen, annak rendje s módja szerint megoldódott. Közös megegyezéssel kiiktattak néhány ukrán közvetítő üzletembert, a Gazprom megint egyszer jól járt, mivelhogy a Gazprom általában jól szokott járni, hátában magával Putyinnal.

Meg volnék azonban lepődve, ha az egész Európa (s benne Magyarország) földgázellátását fenyegető, s az árvita miatt vélhetően újra- és újratermelődő orosz-ukrán gázvita nem kettőzné meg az orosz erőfeszítéseket arra nézve, hogy az ukrán testvéreket mind északon, mind délen lassan kiiktassák Oroszország gázérdekköréből. Ukrán tranzit helyett Északi és Déli áramlat: ez a játszma neve és tétje. Azt kell látni, hogy az oroszok Ukrajna nélkül (vagy azt kiegészítő szerepre kárhoztatva) akarnak Európa megbízható földgázszállítói lenni: ezért szegődött melléjük a Gaz de France. Látni azt is, hogy az oroszok annak arányában fognak szeletet hagyni a tortából a tranzitilletékekre nagymértékben rászoruló Ukrajnának, amilyen mértékben az közeledik vagy távolodik a NATO-tól. Zsarolás volna ez? Ízlés dolga a megnevezés. De hogy nemzeti érdekérvényesítés, az kétségtelen.