A szónok említett egy macskát, amely a farkát kergeti reménytelenül fokozódó sebességben. Macskáját kormánynak hívják. E magába csavarodásban azonban neki is volt része. A 2007-es évértékelés 2008-ról, a népszavazásról szólt, ígérete szerint a jó jelenségeket sorolta, valójában egy ilyet említett, a rossz kormányzás elleni öszszefogást, folytathatnánk hosszan, míg eljutunk oda, hogy a folyamatos helyben búgócsigázást egyetlen rossz mozdulat, az indítás okozta. Orbán felvette - az MSZP 2006-ban lengetett - igen feliratú zászlaját, amellyel most nagy nemet kell mondani, és ez lesz a jövő, maga az igenlés, a múlt tagadása. Sarkítok - de a lényeg irányába mozgatva az egymáson átbukó, össze-vissza elemeket.

A legképtelenebb ellentmondás a beszéd szerint Orbán jelenléte volt. A Fidesz elnöke azt mondta, ha az ő fiatalsága idején vezetik be a tandíjat, nem állna a Polgári Együttműködés szónoki emelvényén, mert nem végezhette volna el az egyetemet. Ha ez nyugtató így utólag: nem fenyegetett a veszély. Orbán Győző bányamérnök gyermeke akkor is elvégezte volna az egyetemet, ha van tandíj. Ahogy Orbán Viktor homlokáról is lesimogatja az élet a ráncokat, amennyiben vezető politikusok öt gyermekét sem rekesztené ki a tanulmányokból az esetleges tandíj. A szerényebb körülmények között élőkét esetleg, de a diákhitelből kifizethető a tandíj, ha lesz, még marad is, arról nem beszélve, hogy szociális alapú mentességekkel is lehet élni. Ha baj van, hát nem az, hogy a teremben tapsviharban kitörő polgári együttműködők családtagjait kirostálja a társadalmi elitből.

A szónok korrekt és visszafogott módon, de csakis mozgósított. Került, amibe került. Például a Kádár-rendszerre való mind megértőbb, bár hamiskás emlékezésbe. Annak regisztrálásába, hogy roszszul mennek a dolgok, mert kevesebb gyerek születik, mint kellene, miközben huszonöt éve így van ez, ciklusoktól, rendszerektől függetlenül. Bemondta Orbán az összes lócára ültethető okosságot arról, hogy csak egészség kell, meg tudás, és fejlődik is a gazdaság, a tőkétől a morálig terjedő ívet egy mozdulattal lelapítva, és betolva a pad alá, hiszen ezekről még nem lesz népszavazás. Egyetlen célnak volt alárendelve minden mondat: tessék leszavazni a vizitdíjat, napidíjat és tandíjat. (Csak ne tetszett volna mondani, hogy a magyar eszes nép, mindenki tudja, mert ez az a szint, amelyen technikás magyar futballról beszélnek. Csak a pályán legyőznek bennünket, ahogy a Pisa-felméréseket is csak próbálnánk megérteni, ha nem arról szólnának, hogy nehezen értelmezzük az írott szöveget.) Látszik, rosszak ezek a beszédek, mert bántóan leegyszerűsített propaganda céljaival már-már kamaszos ellenkezést váltanak ki. Az együtt nem működés polgári dacát.

A választókra ettől ez a beszédmód még hathat. Az embereknek egy bonyolult ügy csonttá soványított, élettelenné forgatott változatáról kell véleményt nyilvánítaniuk. Igaz, ehhez sem kaptak Orbántól segítséget - de ez csak azt bántja, akiben van még szándék a válasz előtt mérlegelésre.