Szőttesmentés internetkávézóval
- Jórészt idősek, nyugdíjasok a bedolgozóink, akiket darabbérben fizetünk. Tucatnyian vannak, akiknek ez jelent itt jövedelemkiegészítést, de teljes munkaidőben ma már csak öt főnek tudunk munkát biztosítani. Mivel kevesen engedhetik meg maguknak, hogy szép szőttesekre költsenek, így leginkább a magyaros éttermek, panziók tulajdonosaira számíthatunk vásárlókként, megrendelőkként - mondja Reznicsek László, aki 1992-től vezeti a szécsényi Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezetet.
Bizományosi partnereik országszerte vannak: beszállítói több folk-art üzletnek, kézművesháznak. A palóc szőttesek így eljutnak a fővárosba, Kapuvárra, Győrbe, Egerbe, Esztergomba, a Balaton és a Tisza-tó turistacentrumaiba, de hozzá lehet jutni e termékekhez a palóc világörökségi faluban, Hollókőn is.
A szécsényi szőttesek sorsa akkor kérdőjeleződött meg, amikor 1996-ban nevesítették a külső üzletrészeket, s azok, akik nyugdíjba vonultak, vagy munkahelyet váltottak, esetleg munkanélküliek lettek, kérték az üzletrészük értékét. Negyven-ötvenezer forintonként látszott szétesni a háziipari szövetkezet. A szövetkezeti tagság az akkori több mint háromszáz főről egyik pillanatról a másikra mindössze tizenhatra csökkent. A több mint tízmilliós követelésük kielégítésére pedig el kellett adni a városközponti épületüket is. Jószerével csak a termelőeszközök, vagyis néhány szövőszék és a felvető maradt azoknak, akik folytatni akarták az 1951-ben alapított szövetkezetben folyó munkát.
Arra azért ma is büszke a jelenleg is szövetkezeti formában működő vállalkozás vezetője - aki egyébként áruszállító gépkocsivezetőként, kereskedőként is napi szinten részese az üzletmenetnek -, hogy az üzletrészeket az értékük 73 százalékán fizették ki. Ez pedig az akkori viszonyok közt meglehetősen magas összegnek számított.
A korábbi tizenhat fős tulajdonosi kört jelenleg öten alkotják. Akik maradtak, azok a városközpont peremén jutottak épülethez, amit aztán - pályázati pénzekből - az évek során helyrehoztak, bővítettek. Helyet kaptak itt a szövőnők is. A kitüntetett népi iparművész, Dékány Lajosné 45 éve szövi a vásznait. A nála idősebbeknek még természetes volt, hogy gyerekként megtanulták a vászonszövést. Palócföldön a nők többsége legalább lenvásznat tudott szőni, Aki ügyesebb volt, az - miként Dékány Lajosné is - a lent szövés közben mintázta, sőt gyapjút is szőtt, az alapanyagokból pedig ágyhuzatokat, terítőket, blúzokat készített. Mint ahogy teszik azt a háziiparnál ma is.
Zsűrizett termékeik sokfelé eljutnak - másfél éve ezzel díszítették fel egyebek közt Hollókő pályázati pénzből megújított turistaszállásait is. A szécsényi háziipari szövetkezet árbevétele abban az évben 12 millió forint volt. Tavaly ezt már nem tudták produkálni, pedig mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy a kevés hasznot hozó szőtteskészítést megtartsák. Épületük egy részét például bérbeadással hasznosítják: ma ez jelenti a bevételük nagyobb részét. Irodájuk van itt könyvelőknek és egy pénzintézeti szolgáltatónak, de van az épületben projektorral ellátott konferenciaszoba, billiárdterem, sőt még egy internetkávézó is.
A bérleti díjakból akár a szőtteskészítés előfinanszírozására is lehetősége nyílik a szécsényi Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek. S mivel egyre kevesebb asszony akar ma a szövőszék fölé görnyedni, így azt tervezik: a felvidéki palócoknál is körülnéznek, talán ott is emlékeznek még, hogyan kell a szép szőtteseket készíteni. Az idén talán már az ottaniak közül is lesznek bedolgozóik.
