Samu iskolába megy - de hová?
Székely Samu egy kis faluban, Csóton él. Hatéves múlt, szeptemberben iskolába megy: a szülei szeretnék a közeli Pápára járatni. Csakhogy a pápai iskolák tavaly óta nem vesznek fel falusi gyerekeket.
- Szabad iskolaválasztás? Ugyan már! Néhány éve még gond nélkül beírathattam a gyerekeimet az általam választott iskolába, mára ez megszűnt. Úgy tűnik, falusi gyerek nem járhat városi iskolába - mondja a Csóton élő ötgyermekes családapa, Székely György.
Csak emlékeztetőül: Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter egy tavaly novemberi konferencián felvetette: felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztás rendszerét, mivel a tehetősebb családok - költséget nem kímélve - az általuk jobbnak ítélt iskolába viszik a gyereküket, így a szegényebb falvak és a nagyvárosok perifériáján élő, hátrányos helyzetű gyerekek rosszabb minőségű oktatást kapnak. Amit Lamperth Mónika akkor felvetett, az Pápa környékén már egy éve működik.
- A pápai önkormányzat tavalyi döntése nyomán a pápai iskolákba csak helyi gyerekeket szabad felvenni - mondja Áldozó Tamás, Pápa fideszes alpolgármestere. - Ezzel a döntésünkkel nemcsak a városnak, hanem a pápai kistérséghez tartozó további 48 településnek az érdekeit is védjük. A kisiskolák csak akkor lehetnek életképesek, ha a falusi gyerekek helyben maradnak.
A Székely család 1997-ben költözött Budapestről a Veszprém megyei Csótra. Az édesapa egy fordítóirodát vezet, amit az internet segítségével egy falusi házból is könnyedén elirányít. Az angoltanári diplomával rendelkező édesanya, Nóra a család ötödik gyermekével gyesen van. A három nagyobb gyerek - Fanni, Mária és Tamás - pápai iskolákba járnak, általában csak késő délután érnek haza, mivel a tanulás után zeneiskolába, néptáncra, németórára, dzsúdó- vagy íjászedzésre mennek.
- A hatéves Samut is egy pápai általános iskolába akartuk beíratni, mivel elégedettek vagyunk azzal a színvonallal, amit az ottani iskolák nyújtanak - mondja Székely György. - Amikor a pápai iskolákban érdeklődtem, mindenhol azt közölték: nem vehetik fel Samut, mivel falun él. Hiába érveltem, hogy a testvérei mind Pápára járnak, kiderült: tavaly óta megváltozott a rendszer.
- A változtatásnak több oka van - állítja Venczel Csaba, a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola igazgatója, aki egyben fideszes városatyaként tagja az önkormányzat oktatási bizottságának is. - Így például Pápa nem akarta tovább átvállalni más településektől azokat a pluszterheket, amelyeket az állami normatív támogatás kiegészítéseként minden gyerek után az önkormányzat visel. Ugyanígy a város büdzséjéből kaptak tankönyvtámogatást vagy étkezési hozzájárulást azok a diákok is, akik valójában a környező falvakban laknak. A változtatás másik fontos oka, hogy segíteni akartuk az elmúlt években a pápai kistérségben létrejött közös fenntartású vidéki iskolák megmaradását. A falvakban ugyanis minden egyes diák megtartása élet-halál kérdésnek számít.
A kilencvenes években még Pápán is örültek, ha a csökkenő gyereklétszám pótlására vidékről érkeztek diákok a város iskoláiba. Hat évvel ezelőtt viszont az önkormányzat a helyi igényekhez igazította az iskolaszerkezetet.
- Az összevonások és bezárások után a hat iskolánkból négy maradt - mondja Áldozó Tamás. - A jelenlegi intézményszerkezet már pontosan alkalmazkodik a pápai igényekhez, nincsenek létszámgondjaink.
Így aztán arra sincs ok, hogy a pápai iskolák gyerekeket szipkázzanak el a környékbeli falvakból. A pápai kistérségben jelenleg kilenc olyan általános iskola működik, amelyeket egymással együttműködő szomszédos falvak társulási formában üzemeltetnek. A csóti iskolát például hat település közösen tartja fenn.
- Ha nem fogunk össze, akkor nem tudjuk teljesíteni a folyamatosan szigorodó, kötelezően előírt minimális osztálylétszámokat, és nem kaphatnánk a társult iskoláknak járó emelt normatívát sem - mondja Kékesi István, Csót polgármestere. - Még így is rezeg a léc. A csóti iskolába a hat faluból öszszesen 174 diák jár, ami azt jelenti, hogy egyes évfolyamokon épphogy elérjük a minimális létszámot. Való igaz, hogy minden egyes gyerek számít. Így Székely Samu is.
- Értjük ezeket a szempontokat, de talán megbocsátható, ha számunkra mégis a saját gyerekünk jövője a legfontosabb - mondja Nóra, Samu édesanyja. - A fiunk nem zseni, de az átlagnál jóval értelmesebb. Ötéves korában, amikor a fogorvosi váróban ültünk, váratlanul felolvasta az összes kiragasztott plakát szövegét. Akkor döbbentünk rá, hogy képes olvasni, pedig soha nem tanítottuk rá. Azóta is a saját szórakoztatására bújja a könyveket.
- Nem arról van szó, hogy lenéznénk a csóti iskolát, de az tény, hogy például emelt szintű nyelvi képzést csak egy pápai iskolában kaphatna - teszi hozzá az édesapa. - Úgy érezzük, hogy ez az új rendszer röghöz köti a tehetséges falusi gyerekeket.
A problémára lenne egy megoldás: ha a beiratkozás idejére Samu bejelentkezne állandó lakosnak Székelyék egyik pápai barátjához, akkor az adott városi iskolának kötelező lenne felvennie a gyereket. Később papíron is "visszaköltözhetne" a szüleihez, a lakhely ugyanis csak a beiratkozásnál számít.
- Persze hogy ismerjük ezt a lehetőséget, de mi nem akarunk élni vele. Ez ugyanis csalás - állítja Székely György.
- Tavaly tíz vidéki család szerette volna beíratni elsős gyermekét az iskolánkba, de nem tehettem kivételt egyikükkel sem - mondja Venczel Csaba. - Ha felvettem volna őket, könnyen lehet, hogy azzal aláírtam volna valamelyik környékbeli falusi iskola halálos ítéletét. Tudom, hogy az új rendszer érdeksérelmet okozhat néhány vidéki család számára, ám szerintem összességében egy nagyobb közösség hasznát szolgálja. Védi a falusi iskolák létét.
