A mérsékelt iszlamista politikust a török nacionalizmus propagandájával vádolták meg, Angela Merkel pedig gyorsan közölte, hogy ő a Németországban élő törökök kancellárja is. Vagyis, az ankarai vendég egy pillanatig se gondolja azt, hogy a legalább 2,3 milliósra becsült itteni török közösség állam az államban, s ennek az enklávénak a miniszterelnökét pedig Erdogannak hívják.

A felzúdulás oka, hogy Erdogan azt találta mondani a fivérekként és nővérekként megszólított honfitársainak: tanuljanak németül a sikeresebb integráció érdekében, de ne asszimilálódjanak, az ugyanis szerinte emberiség elleni bűn. Az utóbbi hasonlat meglehetősen eltúlzott, ahogy az asszimiláció is erős szó. Lényegében azt jelenti, hogy a bevándorló feladja kulturális, szociális és vallási gyökereit, s elsősorban gyermekei, unokái jobb boldogulása érdekében identitását vesztve beleolvad a többségi társadalomba - ahogy az a tengerentúlon, elsősorban az Egyesült Államokban és Kanadában történt.

Németország szintén régóta bevándorlási célország, a probléma az, hogy ezt a politikai elit, különösen a konzervatív oldal nehezen látja be. S fáziskésésben van az integrációt elősegítő programokkal. Az itt született-nevelkedett második és a harmadik generáció sokkal inkább német, mint török identitású. A szülők, nagyszülők hazáját sokan csak a tévéből ismerik, de német állampolgárságot nehezen kapnak. Hivatalosan nincsenek, de a valóságban léteznek párhuzamos társadalmak.

A törököktől Németországban senki sem követeli, hogy adják fel muzulmán hitüket. Azt viszont elvárják tőlük, hogy alkalmazkodjanak az itteni szokásokhoz, tanuljanak meg németül, és ne építsenek a keresztény templomoknál magasabbra növő minareteket. A társadalomba nehezen tudnak beilleszkedni, hiszen hiába fizetnek itt adót, még az önkormányzati választásokon sem szólhatnak bele abba, hogy hol építsenek óvodát vagy alakítsanak ki parkolóövezetet.

Bármennyire bizarrul hangzik is, Erdogan szívességet tett a német politikusoknak, amikor a német nyelv elsajátítására biztatta honfitársait. A török kormányfő tisztában van vele, hogy a német konzervatívok - francia elvbarátaikkal együtt - hallani sem akarnak Törökország EU-tagságáról. A kölni show üzenete az, hogy a gazdaságilag az unióba már régóta integrált Törökországot politikai (ki)fogásokkal ugyan kívül lehet tartani, de az EU tagállamaiban élő több mint 5,3 millió (egyes számítások szerint 15 millió) törökkel számolni kell. Vagyis a döner kebab a német és a nyugat-európai mindennapok része marad. Még akkor is, ha sokan egyelőre nehezen emésztik.