Meghatározza a hívőnek, hogy mit ehet, és mit nem (disznóhús), előír naponta ötször egy testmozgással egybekötött meditációt (ima), utazási ajánlattal is rendelkezik (zarándoklat Mekkába), és természetesen, a nemiséggel kapcsolatban is vannak ajánlatai (négy feleség). És ehhez az útmutató, a Korán. Ami nem más, mint Istennek Mohamedhez küldött kinyilatkoztatásai.

A Korán nemcsak az Isten-ember relációban ad útmutatást, hanem az ember-ember közötti kapcsolatokban is. Ezért a közösség életét is irányítja. Rendelkezik az öröklésről, a háborúról, a kereskedelemről. Az ember gyarlósága miatt, Isten a bűnökről - lopás, paráznaság, szerencsejáték - és a büntetésekről is útmutatást adott az
i. sz. 632-ben meghalt Mohamednek. A Korán jogi soraiból született meg a saria.

Az Arab-félszigeten megszületett vallásjog idővel nem adott egyértelmű választ a hívőknek, ezért a vallás ismerői tanulmányozni kezdték, hogy újabb isteni igazságokat fedezzenek fel benne. Az általános tévhittel szemben, az arab fetva szó nem "halálos ítéletet" jelent, hanem vallásjogi döntést, amit a mufti hoz. A mufti az a magas rangú tisztviselő, aki az iszlám jogrendszerét tanulta. Véleménye a muzulmánokra vonatkozik, és a Koránból indul ki. Így a VIII-IX. században megszületett a szunnita iszlám négy nagy jogi iskolája. Ezeket az alapítóikról nevezték el: hanafíta, hanbalíta, málikíta, sáfíta.

Az európai gyarmatosítás megreformálta a muftikat. Az 1905-ben meghalt egyiptomi főmufti, Mohamed Abduh fetvája már engedélyezi a muzulmánoknak az olyan állatok húsának a megevését is, amit nem az iszlám rituálénak megfelelően ölnek meg. És ő, a Koránból levezette a demokráciát. Manapság az iszlám országoknak már csak az egyik jogforrása a saria. A XX. században megszüntették a poligámiát Tunéziában, és Törökországban, általában a tolvaj kezeivel együtt jön ki a börtönből, és tavaly Egyiptom főmuftija kiadott egy fetvát: nem jár halálos büntetés azért, ha valaki elhagyja a hitet. Igaz, a legtöbb iszlám országban nemcsak a vallás elhagyóját, hanem megcsúfolóját is büntetik.

Ha egy országban bevezetik a sariát, abból két dolog következhet: az emberek már annyira közel kerültek Istenhez, hogy számukra már csak azok a bűnök léteznek, amelyekről az Isten is szólt. Azaz nincs korrupció, pedofília, kábítószer, adócsalás, fajgyűlölet stb. Vagy az ország vezetése új lappal akar indulni a történelemben, ezért az ősi, tiszta forráshoz, a sariához visszanyúlva építi fel újból a hazáját. Ez történt Iránban (1979), Szudánban (1983), Pakisztánban (1991), és Afganisztánban (1993). Persze nem minden saria, saria. Ugyanis Afganisztánban nem az iszlám tiszta jogrendszerét vezették be, hanem a tálib uralom alapját képező pastu törzs szokásjogát tették hivatalossá.