Réteges fotográfiák

Nem kell ezt túlmisztifikálni. Elöl-hátul kunkori fadarab, négy kerékkel, az ember az egyik lábával rááll, a másikkal löki magát. Így megy ából bébe, nem villamossal, gyalog vagy autóval, mint az örök vesztesek, hanem kábé, mint a biciklisták: öntudatosan. Öntudat nélkül nincs meg a kellő magabiztosság, hogy minden csontom egyben lesz még akkor is, mikor leérkezem, és továbbgurulok, vissza az alapzajba, ami egész pontosan a beton és a gördeszka találkozásából fakad. Látszólag egyszerű, konkrét mozdulatsorokkal leírható a dolog: hajt, pattint, betámaszt, súlypontot áthelyez meg ilyenek, tankönyvet is írtak már róla.

Skateshot - Mesék a hét rétegről címmel február közepéig látható tárlat, tárlatocska a Király utca 48. alatt található Carhartt Store galériarészében. A magyar valahogy kényszert érez, hogy mesés számokkal zsúfolja tele az életét, idővel a politikus is rákapott, a legegyszerűbb üzenet mégiscsak egy szám, több szám katatón ismételgetése pedig olyan, mint egy rossz gyerekmondóka, amit valami idegesítő hangú gyerekszínész utószinkronizál, ugyanakkor viszonylag jól meg lehet jegyezni. Ez a mostani mesés szám, a hét, speciel stimmel a valóságban is: a gördeszka hét réteg fából készül. A több tucat kép mindegyikének van köze a deszkához, másképpen: a deszka van a fókuszban. Még akkor is, ha például Howard Cook és Danny Wainwright (két nemzetközi hírű deszkás) csak úgy üldögél, mintha tudomást sem venne a kameráról. Nemcsak sárga Zsigulin vagy vasalagútban abszolvált trükkökről készült fotókat lehet ugyanis látni a Carharttban, hanem amolyan életképeket is, bambulást, árnyékokat, sétát, naplementét - még a giccsen innen.

Évtizede, hogy nem volt Magyarországon efféle kiállítás, ami voltaképpen nem csoda: kevesen foglalkoznak a sportfotózás ezen ágával, pláne kevesen művészi színvonalon. Az egyik közülük a most kiállító, a street arttal, tervezőgrafikával és graffitivel is meghitt kapcsolatot ápoló, e357 nevű artista. A fotók egy része megjelent már az extrémsport életmód tematikájú Offline magazinban, a többi eddig papírtasakban pihent.

A ma már minden nagyvárosi kultúrába szervesen illeszkedő gördeszka a konszolidált polgár számára talán nem több mint egy idegesítő, zajos "szabadidős tevékenység". Pedig ha az ember legyintés helyett figyeli kicsit a réteges fával manőverező srácokat, például Karkossiák Zsoltot, Katz Dávidot, Tom Pennyt, Sarkadi Nagy Balázst, Tüű Zsombort és a többieket, pár perc után rájön, hogy úgy bánnak a testükkel, mint a táncosok, csak nincs konkrét történet, mindenki a magáét adja elő, nem elasztikus ruhában zajlik a mutatvány, és nem kell súlyos ezreket kicsengetni a kasszánál.

Csak ki kell menni az Erzsébet térre, esetleg az Ötvenhatosok terére. A lusta, fázós kultúrszomjazóknak meg a Carharttban mesél a hét réteg. Ami amúgy attól telik meg élettel, hogy valaki rááll. Ha viszont beüt a krach, akkor hasad a deszka, mint a szív szokott - de ez már kezd nagyon mély lenni. És hát tényleg nem kell túlmisztifikálni ezt az egészet.

Hajt, pattint, betámaszt, súlypontot áthelyez
Hajt, pattint, betámaszt, súlypontot áthelyez
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.