Bár még közel két esztendő hátravan, az isztambuli belvárosban, az Istiklal Caddesi utcában berendezett központban már buzgón dolgoznak a siker megalapozásán az Istanbul2010 szervezőbizottság többségükben ifjú munkatársai. Mint ismeretes, 2004-ben az EU kulturális miniszterei úgy döntöttek, hogy 2009-től évente egy régebbi és egy új tagállam együtt adja Európa kulturális fővárosát, harmadikként pedig olyan város is pályázhat, amely nem az EU területén fekszik.

Tény, hogy kevés olyan települést találni Európában - unión belül vagy kívül, egyre megy -, amelyre annyira ráillene ez a szerepkör, mint az évezredek kulturális örökségét koncentráltan magában hordó egykori Bizáncra, a későbbi Konstantinápolyra - Isztambulra.

Az ötletgazdák a "Négy elem városa" szlogennel kívánnak egyéni színezetet adni a készülő kulturális kavalkádnak: a föld, a levegő, a víz és a tűz - az ókori filozófusok által meghatározott őselemek - képezik az alapot és a hátteret a programokhoz, jelezve, hogy e gyakran összeférhetetlen fogalmak is egybekovácsolhatók a kultúra segítségével.

Ami a gyakorlati munkát illeti, ebben jelenleg a "föld" dominál - a városban szinte hegyeket mozgatnak meg, hogy a történelmi negyedeket kiszabadítsák mindaz alól, amit "rákentek a századok". Különösen az Aranyszarv-öböl környékén tapasztalhatók már ennek a földmozgásnak az eredményei, a part menti sétány többnyire megtisztult, az ottani - nem csak muzulmán - templomok régi fényükben ragyognak. Folyik a belső renoválás az Aja Szofia-székesegyházban, szomszédságában a Kék mecset viszont hibátlan szépségben várja a látogatókat. Az egyes érintett városnegyedekről elnevezett felújítási projektek olyan feladatokat tartalmaznak, mint például az Isztambuli Múzeum restaurálása, az Archeológiai Múzeum átalakítása, az ősi Theodosius kikötő megnyitása vagy a Taskazik hajógyár rekonstrukciója. Az évszázadokra visszatekintő Rami kaszárnyák helyére kerül az Isztambuli Könyvtár; több új galéria és más művészeti központ nyílik meg 2010-ig.

Bár az isztambuliak körében nem képezi vita tárgyát, hogy meg kell felelniük a kulturális főváros kihívásainak, az átalakításokkal és a költözésekkel járó nehézségeket az érintettek nem mindenütt fogadják osztatlan lelkesedéssel. Most éppen a Sulukule negyedben csaptak magasra az indulatok, az itteni, többségében roma lakosság keményen hadakozik az ellen, hogy a városvezetés "rendezés" címen 620 házat kíván lebontani. A helyi aktivisták arra hivatkoznak, hogy a romák 1054 óta élnek itt, jellegzetes kulturális színfoltot alkotva a város tarka palettáján. A 2010-re készülés jegyében egyébként már az idén is számos "felvezető" programot rendeznek Isztambulban, az egyik a cigány fesztivál, május 4-e és 9-e között.

Törökországban szinte minden akcióra rányomja bélyegét az Európai Unióba történő felvételük előmozdításának szándéka, annak dacára, hogy - nem utolsósorban egyes nyugati fővárosokból érkező negatív megnyilvánulások hatására - a belépés támogatottsága a közvélemény-kutatások tanúsága szerint az öt évvel ezelőtti 70 százalékról 30-ra esett vissza. A felzárkózás híveinek ezzel együtt szilárd meggyőződésük, hogy Európa kulturális fővárosaként az isztambuliak be tudják bizonyítani: a program egyengetheti az utat - egyes helyi elképzelések szerint 2014. január 1-jével megvalósuló - uniós tagságuk felé.

Ez is, és az itt hagyományosnak tekintett, jó magyar-török kapcsolatok is motiválják, hogy az Istanbul2010 szervezői különleges figyelmet fordítanak a másik két európai kulturális fővárossal fejlesztendő kapcsolatokra. Nilgün Ören asszony, a szervezőbizottság igazgatóhelyettese elmondta, hogy Pécscsel máris több együttműködési elképzelést egyeztettek, így például a Mecsek aljáról Vasarely- és Csontváry-kiállítás megrendezéséhez várnak anyagot, ők maguk pedig pazar történelmi kincseikből és a modern török művészet alkotásaiból állítanának össze kollekciót a magyar, illetve a német partnervárosnak.

Isztambul, 2008. február

\'Isztambul, tarka képzeletem kitárul\'