„Amerika maroknyi zsidó kisebbsége hibázik, ha elutasítja egy nálánál tízszerte nagyobb társadalmi csoport segítségét” – írja James Q. Wilson, a tekintélyes konzervatív politológus a New York-i City Journal magazinban.

Az úgynevezett „evangéliumi keresztények” (kevésbé empatikus kifejezéssel élve: protestáns fundamentalisták) a szociológiai felmérések egybehangzó tanúsága szerint minden más nagy amerikai társadalmi csoportnál erősebb vonzalmat táplálnak Izrael és a zsidóság iránt. A feketék ellenben az átlagosnál nagyobb mértékben mutatnak ellenszenvet a zsidókkal és Izraellel szemben. Furcsamód azonban az amerikai zsidóság körében jelentős az ellenérzés az előbbiek, és nagy a rokonszenv az utóbbiak iránt.

Az amerikai radikális protestantizmus soraiban az Izrael-pártiság ősi hagyomány, olyannyira, hogy messze megelőzte nemhogy Izrael állam megalakulását, de magát a cionizmust is. A keresztény cionista William Blackstone 1878-ban, évekkel Herzl Tivadar híres kiáltványa előtt állt elő a palesztinai zsidó állam tervével, és nagy amerikaiak, köztük az első Rockefeller és J. P. Morgan támogatását is megszerezte hozzá.

Blackstone az úgynevezett „rendelkezési” irányzat híve volt, amely azt hirdeti, hogy a zsidók ma is Isten kiválasztott népe, és Jézus azután jön majd el, immár végső igazságot hirdetni, amikor Jeruzsálemben ismét felépítik a Szentélyt. A mai „evangéliumi keresztény” hitszónokok rendszerint ehhez az irányzathoz tartoznak.

Kezdetben a feketék egyenjogúsági mozgalma is rokonszenvezett a zsidókkal, mint egy másik, sok üldöztetést megért kisebbséggel. Amikor azonban a hatvanas évekre radikális baloldaliak kerültek előtérbe a mozgalomban, s amikor a Szovjetunió szembekerült Izraellel, megváltozott a helyzet. Azóta az afro-amerikaiak 30 százalékánál mérnek antiszemita érzelmeket a szociológusok.

A zsidóság körében korántsem csupán az Izrael és a zsidók iránti rokon- és ellenszenv szabályozza a vonzalmakat. Az amerikai zsidóság soraiban nagyon erős a demokrata párti, liberális érzelem, és ezzel magyarázható, hogy a magukat zsidónak valló megkérdezettek átlagban rokonszenvesebbnek tartják az afro-amerikaiakat, mint a többi válaszadó.

A protestáns fundamentalizmussal szemben viszont a zsidóság az átlagosnál jóval nagyobb ellenszenvet táplál. Wilson ezt azzal magyarázza, hogy az „evangéliumi keresztények” szerint Amerika eredendően keresztény állam, ma ellenben eltévelyedett, és ezért erkölcsei vészesen romlanak. A zsidóság tekintélyes része attól tart, hogy ez a meggyőződés kirekesztő politikában ölthet testet. Wilson szerint ez a félelem alaptalan. Olyan felmérésekre hivatkozik, amelyek azt mutatják, hogy az egyház és az állam szétválasztásáról a keresztény fundamentalisták sem gondolkodnak másként, mint a többi amerikai. Közöttük sem nagyobb a világi állam ellenzőinek tábora, mint más csoportokon belül.

Vagyis nem kell tőlük félteni az amerikai demokráciát. Márpedig az „evangéliumi keresztények” a lakosság egynegyedét alkotják. A zsidóság viszont az amerikaiak egy ötvenedét sem, és arányuk az asszimiláció miatt tovább csökken: jellemző, hogy minden második gyermekük más származásúval köt házasságot. Oktalanság tehát, hogy a zsidóság nem viszonozza a protestáns fundamentalisták vonzalmát.