Kár. A látvány ugyanis - miként azt odakint tapasztaljuk -, finoman szólva is megkapó. Éhségsztrájkoló jezsuita szerzetes pápa után kiált (mert merénylet készül a magyar társadalom ellen, azért), megjelennek az első kettős keresztek is, még egy harang is előkerül, Isten tudja, hogy honnan, de az erkélyről csak az árpádsávos lobogók meg a rendőrök gyülekezéséből, valamint Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének immár rítusos ismétléséből lehet következtetni az eseményekre.

Több százan vannak odakint, majd hirtelen elpárolognak. Inverz flashmob? Nem. Csak ebédszünet.

Odabent, a melegben, késő délutánig a nagyjából már megszokott ritmusban zajlik a parlamenti munka, csak az ablakokra szegeződik az átlagosnál valamivel több tekintet. Dér Zsuzsanna MSZP-s honanya éppen a palackot terelné vissza a szellembe, annyira indulatos a Molotov-koktél miatt. De senki sem fél, hiába faggatjuk a koalíciós képviselőket, arcukon kissé erőltetett nyugalom. A folyosókon a nap előrehaladtával azért már egyre aggodalmasabb arckifejezéssel sürögnek-forognak. Még Karsai József sem mosolyog, igaz, nincs is rá oka, mivel az utolsó szocdem eszmét veszejtik el szocialista padtársai (ezért szavazza le az egészségbiztosítási törvényt, nem másért).

- De hogy a francba fogunk hazamenni? - bök oldalba egy képviselő, majd tekintetünk láttán jobbnak látja odébb állni. Egy politikus társa megadja a választ: "Hát, ahogy a múltkor, egyszerre, a tizenhetes kapun, majd jól lekordonozzák nekünk, oszt' jó napot!"

Mivel odabent már nem számíthatunk különösebb izgalmakra (Wittner Mária szokásos Korona előtti imájáról sajnos lecsúsztunk, pedig vele volt színvonalemelőnek Waszlawik Gazember és Siklósi Beatrix is, akik forgatni szerettek volna a Parlament pincéjében, de nem volt rá engedélyük). Letörve megyünk ki a tüntetők közé, épp a szavazás ideje alatt. Elcsípjük az Alkotmány utca sarkán Gonda László - immár körülbelül ötszáz demonstráló előtt megtartott - szónoklatát ("A harc most kezd kemény lenni"), a Nagy Imre-szobornál egy nagyapó vallomását ("Lesz megint géppisztolyom, megmondom a képetekbe!"), majd kiolvassuk a transzparenseket - a kedvencünk a "szadista drakulák szektája" feliratú volt. Elcsípünk egy szónokinak szánt kérdést és egy tüntető kevéssé emelkedett válaszát.

- Van gerince a magyarnak?

- Nincsen, bazmeg!

Ezzel vége is a filozofálásnak, mert hét körül a harcosabb tüntetők egy csoportja száz méteres szakaszon megbontotta a kordont. Ezzel szabaddá vált volna útjuk az Országházhoz. Ekkor újabb rohamrendőr-alakulatokat vetettek be, és könnygázt szórva kiszorították a demonstrálókat a Kossuth térről, majd a közeli utcákból is.

Az oszlatás után kevéssel a képviselők elhagyták az Országház épületét.

Ledöntötték a kordont, felálltak a rohamrendőrök