Szteroid - ne féljünk tőle, de védjük ki a mellékhatásait
Ezeket számos kórban sokáig, akár évekig is kénytelenek szedni a betegek. A mellékhatások jelentős része ugyanis kivédhető, amennyiben megfelelő dózisban és szünetekkel adják - és ha nem fogadják el kész tényként bizony az orvosok körében is elterjedt vélekedést, hogy a szteroid a bűnös minden szövődményért.
Ugyanis nem bűnös, mint ahogy azt dr. Da Silvia az EULAR, az európai reumatológusok legutóbbi éves gyűlésén előadta. A portugáliai Coimbrai Egyetem professzora a reumás ízületi gyulladás példáján bizonyította, hogy a mellékvesehormon károsító hatása alacsony, 7,5 mg alatti dózisnál egyáltalán nem gyakori. Az adagot pedig úgy (is) csökkentik, hogy más szerekkel kombinálva adják.
Nézzük hát végig, mi a helyzet például a prednisolon mellékhatásaival.
Csontritkulás: a szer sajnos valóban jelentősen "ritkítja", törékenyebbé teszi a csontot. Ám magának az ízületi gyulladásnak is van oszteoporotikus, azaz csontritkulást fokozó hatása. Ráadásul kiderült, hogy ez a szteroid mellett ugyanolyan mértékű, mint nélküle. Csak éppen a gyógyszer jelentősen javítja az ízületi panaszokat. Dr. Genti György reumatológus főorvos osztja Da Silvia profeszszor nézetét, hogy a 7,5 mg-os napi mellékvesehormon-adag vízválasztó. Ez alatti dózisnál a csontritkulást fokozó hatás valóban nem jelentős.
Szürke hályog: újabb vizsgálatok nincsenek, de senki sem cáfolta a korábbi tanulmányok megállapításait, melyek szerint a katarakta veszélyét a szteroid bizony a háromszorosára növeli. Ez a szembetegség viszont ma már jól gyógyítható, a lencsecsere rutinbeavatkozás.
Cukorbetegség: a mellékvesehormonok "eredendően" megemelik a vércukor szintjét, tehát inzulinellenes hatásúak. Ám a szteroidot szedők körében többéves megfigyeléssel sem találtak több újonnan kialakult igazi cukorbetegséget. Az más kérdés, hogy ha ízületei miatt egy cukorbeteget kezdenek el pl. prednisolonnal kezelni, rendszerint újra be kell állítani az inzulinadagját, főleg, ha nagyobb adag mellékvesehormon adására kényszerülnek.
Gyomor- és nyombélfekély: ma már tudományosan elfogadott tény, hogy nem a mellékvesehormon, hanem a reumás betegségben adott egyéb, ún. nemszteroid gyulladáscsökkentők felelnek a fekélyek kialakulásáért. Ám együtt adva a szteroiddal, valóban növelik a gyomor-bél károk kockázatát - ami korszerű fekélyellenes szerekkel jól kivédhető.
Érelmeszesedés: csak napi 7,5 mg szteroid felett gyorsul fel az érszűkület folyamata. Hoszszabb kezelésnél valóban számolni kell vele.
A többi mellékhatás kockázatával, többek között fertőzésveszéllyel, izomgyengeséggel, vérnyomás-emelkedéssel, pszichés zavarokkal, testsúlynövekedéssel csupán napi 10 mg feletti dózisnál kell számolni, legalábbis De Silvia professzor összefoglaló tanulmánya szerint.
Genti főorvos azzal foglalta össze a mellékvesehormon és származékai körüli diskurzust, hogy reumás ízületi gyulladásban a szteroidok megítélése ma már egyértelműen pozitív, ellentétben a két évtizeddel ezelőtti szemlélettel. Ez annak köszönhető, hogy például a prednisolonnak és származékainak gyulladáscsökkentő hatása sokkal kedvezőbben befolyásolja a betegség lefolyását, mint azt korábban gondolták. Ezért a szert sokan bázisterápiának tekintik. Azaz mégsem egyszerűen a tüneteket csökkenti - hanem igazi gyógyító hatással is rendelkezik.
