Ha rövid időn belül öt szocialista képviselő házára dobnak Molotov-koktélt, az nem véletlen. Azt valaki végiggondolta. Megfontolta. Ezt a képzetet erősíti, hogy küldik a fenyegető porokat is.

Nemrégiben a Nemzeti Nyomozó Iroda terrorizmus és extrémizmus elleni osztálya közveszélyokozás előkészülete miatt vádemelést javasolt egy Molotov-koktélokat üzemszerűen előállító férfi ellen. Az üggyel kapcsolatos kérdés a Nyomozó Iroda egységének nevében van. Terrorizmus vagy extremitás az, hogy egy törvény szavazása előtt képviselők házára lángoló benzines palackot hajítanak, porokat küldenek, telefonon fenyegetnek?

Ebben a sűrűségben, ilyen helyzetben ez már terrorizmus. Ha az erőszak vagy a fenyegetés célja, hogy zavart és félelmet keltve politikai célokat valósítson meg, akkor definíciószerűen erről van szó. És valóságosan is. Akkor is, ha az ember pitinek, csámpásnak érzi is ezeket az akciókat, de legalábbis gyávának, ami, gondoljunk bármit is a terrorizmusról, nem jellemző - mondjuk egy öngyilkos merénylőre.

A Molotov-koktél hajítása - történelmileg - a bátorság szimbóluma. Az egykori szovjet külügyminiszter nevéről elnevezett eszközt a túlerő ellen találták fel. Először a finnek a második világháborúban az őket megszálló szovjetek ellen: vodka az üvegbe, a szerkezet felkészítése, s aztán rá a harckocsira, hátha a lángoló és szétfolyó alkohol, benzin elvégzi azt, amire fegyver nem volt. Ezzel a logikával használták Budapesten is 1956-ban a felkelők. Tank állt szemben a fegyvertelen, de harcolni akaró emberrel. Itt és most viszont: a sötétség takarásában védtelen családi házakra dobálják a gyújtóbombát, lopva gázolajjal locsolják le és felgyújtják a képviselőnő lábtörlőjét.

Ez lumpenterrorizmus.

Az '56. októberi tüntetések képein megfigyelhető, hogy a férfiak öltönyben, fehér ingben, nyakkendővel, a nők villogóan fehér blúzokban, választékos kiskabátokban vonulnak. Akad-e valaki, aki a mai Molotov-koktél-hajigálókat '56. október ünnepi öltözékeiben képes elképzelni - a vállalt ügy méltóságának formájában?

Jelentkezett ugyan egy, a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg nevű szervezet, amely azt állítja, hogy ők molotovoztak, de ezt valószínű, hogy csak így gondolják. Lehet persze, hogy embereik dobálják a palackokat, és ők verették meg Csintalan Sándort is, ahogy állítják. Mégis, inkább, mondjuk, Cser Ágnes befolyása lehet az erősebb, ha például a tegnapi híreket tekintjük, hiszen az egészségügyi szakszervezet elnöke - miközben Kökényke Mihálykának nevezi egyik fő vitapartnerét - azzal fenyeget, hogy a magyar modell miatt egyszer még sokan fognak ülni a vádlottak padján. De ő azért még mindig csekély ütőerővel rendelkezik ahhoz, hogy berobbantson egy gyűlöletpalackot. Kellett ahhoz Csurka politikai életműve, a torgyáni harag napja, illetve évei, Orbán tétele arról, hogy a haza nem lehet ellenzékben, egészen odáig, hogy az utolsó alkotmányos lehetőség a kormány elkergetésére a népszavazás, kellett az állandó indulatszítás valami soha pontosan körül nem írt sátán ellen, akinek szolgáit elpusztítani nem bűn.

Ha nem hergelt az indulat, vajon mi magyarázza, hogy ismét attól borul bíborba sok harcos homlok, hogy egészségpénztárakká alakulnak a volt OEP-kirendeltségek, és 49 százalék erejéig üzleti biztosítók is tulajdont szerezhetnek bennük? Mondja ezt fel egy Molotov-dobáló!

Továbbá: így nézne ki egy megszálló világbirodalom gyilkos tankja? Negyvenkilenc százalékos harckocsi?