A baloldalon is elterjedt neoliberális dogmák hívei az állami szerepvállalás csökkentését követelik. A jelzálogpiaci válság rávilágított, hogy ha bajba kerülnek, a vadkapitalisták is a gyűlölt dadusállam szoknyája mögé menekülnek segítségért.
Turbókapitalizmus állami segítséggel
„Ha bajba kerül, a turbókapitalizmus előszeretettel veszi igénybe az állam segítségét” – írja Jonathan Freedland, a Guardian kolumnistája.
Az elmúlt években a fejlett nyugati országok többségében az állami szerepvállalás csökkentésének neoliberális programját hirdették meg. Gyakran még a baloldali politikusok is a deregularizáció, a privatizáció és általában a piaci megoldások mellett törtek lándzsát.
Mint arról Al Meyerhoff a Los Angeles Timesban beszámolt, Amerikában Reagan elnök konzervatív forradalmával kezdődött a szabadpiaci kapitalizmus előretörése. Reagan adócsökkentést hajtott végre, és az állam ellenőrző szerepét is megnyirbálta, elsősorban az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem terén. A demokrata Clinton is a nagy állam végéről beszélt. Az ő elnöksége alatt tovább lazultak a bankok kockázatos befektetéseire vonatkozó tiltások. Bush idején még magasabb fokozatba kapcsolt a dereguláció. Az 1994-ben meghirdetett Szerződés Amerikával programja fiskális szigort és újabb adócsökkentést ígért. Bush elnöksége alatt fogadták el a tőkepiaci csalások leleplezését nagyban megnehezítő törvényt is. A hatás nem is maradt el: néhány éven belül több nagyvállalatról, egyebek között az Enronról kiderült, hogy könyvelési trükkökkel vezette félre részvényeseit, akik a botrány kirobbanása után dollármilliárdokat buktak.
„A mai másodlagos jelzálogpiaci válság a dereguláció újabb mérföldköve. Annak eredménye, hogy a bankok a kormány ellenőrzése és szabályozása nélkül működhetnek. A válság következtében több millió hitelfelvevőnek kell majd magasabb kamatot fizetni” – írja Meyerhoff.
Freedland arra hívja fel a figyelmet, hogy a hitelválság a brit adófizetőknek is sokba kerül. A válságba került Northern Rock másodlagos hiteleket nyújtó angol bank 24 milliárd font (nyolcezer milliárd forint) állami hitelt és további 30 millárd font (tízezer milliárd forint) állami garanciát kapott, hogy elkerülje a csődöt.
„A szabadpiac hívei az elmúlt húsz évben folyamatosan az állami beavatkozás ellen papoltak, és azt szajkózták, hogy az állam rossz gazda. És lám, mi tesznek a vadkapitalisták, ha bajba kerülnek? Segítségért kiáltva rohannak a gyűlölt dadusállam szoknyája mögé.”
Freedland szerint a pénzpiaci válság kapcsán lehetőség lesz rá, hogy legalább a baloldal szakítson a nyolcvanas évek óta uralkodó szabadpiaci szemlélettel. „A középbal munkáspárti kormánynak végre alkalma nyílik rá, hogy szembeszálljon a Margaret Thatcher idején elterjedt neoliberális dogmákkal. A neoliberális szemlélet sosem tűnt annyira ingatagnak, mint most.”
