Nők a kvóta árnyékában
„A nemek közötti egyenlőségig hosszú még az út. E téren ereje teljében van a francia maradiság” – olvassuk a Le Monde szerkesztőségi vezércikkében.
A francia alkotmány rendelkezése szerint az államnak elő kell segítenie, hogy a nők és a férfiak egyenlő mértékben férhessenek hozzá a választott tisztségekhez. Az erről szóló cikkelyt 1999-ben fogadták el a honatyák, további két törvényben pedig ennek megfelelően szabályozták a helyhatósági választások rendszerét. A három és félezernél nagyobb lélekszámú településeken a helyi képviselőtestületi választásokra csak olyan pártlista nyújtható be, amelyen felváltva szerepelnek nők és férfiak. A közgyűlésnek pedig egyenlő számban kell férfiakat és nőket alpolgármesterré választania.
Először 2001-ben szavaztak az új rendszer szerint, és a három és félezernél nagyobb lélekszámú településeken a városi tanácsnoknők arányszáma egy csapásra megduplázódott: 48 százalékra emelkedett. A kisebb községekben, ahol a törvény nem írt elő női kvótát, már csekélyebb volt a lelkesedés, de az összes település átlagában így is 21-ről 30 százalékra nőtt a nők aránya a képviselőtestületekben.
A pártok legközelebb a márciusi helyhatósági választásokon gyakorolhatják a kvótarendszert, és nem is tehetnek másként, különben a választási bizottságok nem fogadhatják be a listájukat. A Le Monde szerint azonban nem jó szívvel teljesítik a törvény kívánalmait. Erre egyebek között abból következtet, hogy a listavezetők már igen ritkán nők. Márpedig győzelem esetén belőlük lesz polgármester.
A bal- és a jobboldal adatai nehezen összehasonlíthatóak. Sarkozy elnök pártja, a konzervatív UMP esetében a 30 ezernél nagyobb lélekszámú városokról van adat: itt a kormánypárti listavezetők 85 százaléka férfi. A szocialisták adatai a 20 ezernél több lakost számláló városokra vonatkoznak, itt csak 75 százalék a férfi polgármesterjelöltek aránya. A szakértők úgy számolnak, hogy a 20 ezer fő feletti városok mintegy 20 százalékában lesz nő a polgármester, és ez a Le Monde szerint igen csekély előrelépés az eddigi 11 százalékhoz képest. Pedig éppenséggel úgy is fogalmazhatna (mint a listák esetében tette), hogy egy csapásra megkétszereződik a polgármesternők száma.
Még árulkodóbbnak látja a Le Monde, hogy a megyei közgyűlésekben és a parlamentben is alig észlelhető a pozitív változás, mert a szereplőknek mintha nem akaródzna megválniuk a megszokott, rendszerint többszörösen halmozott tisztségektől.
Megyei és országos szinten nincsenek listák, csak egyéni képviselőket választanak, így nem is írható elő női kvóta. Ennek ellenére a tavalyi választáson a képviselőjelöltek 39 százaléka volt nő. A megválasztottak között viszont már csak 12 százalék az arányuk. Izgalmas volna megtudni, vajon a választók szavaznak szívesebben férfiakra, mint nőkre, vagy a pártok állítják olyan körzetekben csatasorba a nőket, ahol eleve kicsi az esélyük a győzelemre. Igaz, nagyjából mindegy: a kvóta híveinek szemében mindkét eshetőség a franciák maradiságának bizonyítéka volna.
