- Terjed a vélekedés, hogy a Putyin-érában Oroszország befolyási övezete helyreállítására vette az irányt Kelet-Közép-Európában. Lát ilyen tendenciát?

- Azért a mai Oroszországnak megvannak a korlátai. Gazdasági teljesítőképessége például csak napjainkban érte el azt a szintet, ahol az orosz föderáció állt 1990-ben - vagyis a Jelcin alatt végbement hanyatlás előtt. Más kérdés, hogy Moszkva jelentős globális erőforrásokkal rendelkezik, és ezeket megpróbálja messzemenően felhasználni. Ideológiailag, kulturálisan szintén elég korlátozott az adott térségre gyakorolt orosz hatás, az információs világrendben pedig Moszkva csak nagyon nehezen tudja érvényre juttatni érdekeit. Tehát az összkép igen tagolt.

- Van Moszkvának kiérlelt Kelet-Közép-Európa-politikája?

- Szerintem még a FÁK-térség vonatkozásában sem igazán végiggondolt ez a politika. A FÁK - a szovjet belső periféria - tekintetében is többnyire azt látom, hogy Moszkva a kilencvenes években elszenvedett stratégiai veszteségeket próbálja most mérsékelni, és ahol lehet, a pozícióit visszaszerezni. Ám azt egyelőre nem érzékelem, hogy az egykori szovjet határokon túli térségekben is ilyen politikai vagy gazdasági expanziót fogalmazna meg. Hogy üzletileg próbál terjeszkedni, és főleg energiaszállítási útvonalakat találni, ezt az ő nézőpontjukból én racionális, érthető magatartásnak gondolom. És helyénvalónak is - amíg ez a vásárló vagy tranzitáló országok politikai szuverenitását nem korlátozza.

- Vagyis az orosz érdeklődést térségünk iránt alapvetően üzleti érdekek motiválják?

- Illetve az a megfontolás, hogy erőforrásait Moszkva úgy tudja a leghatékonyabban használni, hogyha minél mélyebben, minél nyugatabbra tudja eljuttatni Európába. Mi nem önmagunkért vagyunk igazán figyelmet érdemlő régió - bennünket az értékel fel orosz szempontból, hogy tranzitszerepet játszunk. Szerintem még Szerbiával is ez a helyzet, vagyis még a balkáni térség sem önmagáért való érték moszkvai nézőpontból. A szóban forgó országok vonatkozásában annál több orosz ambíciót nem látok, mint hogy a tranzitútvonalak tekintetében ne okozzanak konfliktust.

- Akkor mivel magyarázhatók az amerikai aggodalmak?

- Szerintem ez azzal függ össze, hogy az amerikaiak - maguknak is meglepetést okozva - valójában létrehozták az erős Oroszországot. Miután kiválóan, attraktívan végrehajtották az iraki fordulatot, a katonai műveletek után gyorsan egy háború utáni háborúba ragadnak bele. Ezzel viszont lezárult a viszonylag olcsó energiaárak hosszú periódusa, ami hihetetlen mértékben meglökte Oroszországot: mára a világ harmadik legnagyobb arany- és valutatartalékaival rendelkezik.

- Milyen szerepet szán Moszkva Magyarországnak a közép-európai játszmájában?

- Már Medgyessy Péter megpróbálta tárgyszerűvé tenni a kétoldalú politikai kapcsolatokat, és kiszabadítani bizonyos történelmi tehertételek fogságából. Az oroszok számára ez kapóra jött, különös tekintettel az egyre nehezebbé vált lengyel-orosz viszonyra. Ugyanis Moszkva szempontjából van egy "kiadó hely", hogy föl lehessen mutatni: a volt szatellit államok között is akad, amellyel ki lehet alakítani tárgyszerű kapcsolatokat. Ez lenne pillanatnyilag Magyarország.

- Hogyan kezelhetők a Magyarország oroszpolitikájával kapcsolatos amerikai gyanakvások?

- Egyrészt szögezzük le: én nem tudok arról, hogy Oroszország nálunk pártokat, destruktív csoportokat finanszírozna, vagy hogy mélyen bele próbálna nyúlni a magyar politika menetébe. Nyilván az oroszok éltek azzal a lehetőséggel, hogy a politikai osztály egy része igyekezett pragmatikus viszonyt kialakítani Moszkvával. Egyébiránt pedig nagyon feltűnő, hogy a Déli áramlat esetében a bolgár, az olasz, az osztrák politikai osztály láthatóan egységesen elfogadja: ez gazdasági projektumként kezelendő ügy, és az ebből származó előnyöket az adott közösség egésze javára fordítja. De miután a gázvezeték-telepítés csak 20-25 év alatt megtérülő üzlet, Moszkva mérlegeli, hogy olyan irányban fektesse le az Európa centrumát megcélzó vezetékeit, ahol látja a politikai osztály megbízható elfogadását. Tehát azt, hogy ez nem gyanakszik, nem gondolja, hogy a gázzal együtt politikai ambíciók is bejönnének az adott országba.

- Annyi kiderült, hogy a Déli áramlat fővezetéke nem Magyarországon halad majd át.

- Pedig bizonyos értelemben ez számunkra sokkal előnyösebb lett volna, és az is, hogy nem a Bánátban épülnek majd stratégiai gáztározók. Nem hiszem, hogy az említett vezeték - amennyiben jelentős részben vagy döntően magyar tulajdonban maradt volna - bármiféle fenyegető eszköz vagy politikai expanzió forrása lehetne. Egyébként is: minthogy Magyarország az energiahordozókat illetően stratégiailag nagyon érzékeny pozícióban van, szerintem teljesen érthető, hogy a kormányzat nyitva hagy maga előtt minden lehetőséget, legyen az Nabucco vagy Déli áramlat.

Nem lesznek jelen az orosz elnökválasztáson az EBESZ parlamenti közgyűlésének megfigyelői. A hetek óta húzódó vitára Szergej Lavrov tegnapi nyilatkozata tett pontot. Az orosz külügyminiszter kijelentette: az orosz fél nem fogadja el az "ultimátumot" a megfigyelők kiküldésére.

- Tranzitszerepet játszunk