Valami valamiért
...hogy mi? Aki a képre néz, gyorsan rájön, hogy a pesti belváros közepén vagyunk, ott, ahol valaha az "Elizélt Palota" állt, lánykori nevén a Magyar Hanglemezgyártó és az ORI üvegháza - és kissé vérszegény hivatalos neve miatt egyelőre még az újat is csak ilyen negatív módon tudjuk behatárolni. Lehet, hogy idővel rajtaragad majd a Kötözött Sonka, a Neccharisnyás, vagy valami egészen más, majd az idő dönt így vagy úgy felőle: attól függ, mennyire találja jelentősnek hosszú távon is a pesti nép.
Annyi mindenesetre már biztos, hogy nemcsak egy újabb, kerülgethető irodaház lesz vagy minipláza a város szívében, hanem olyan hibrid, amilyenek eddig inkább csak tőlünk nyugatabbra születtek. (Tervezője a külföldet járt Fazakas György és csapata, méghozzá francia konzultánssal, Jean Paul Viguier-vel.) Lesznek benne irodák is - ebből a legtöbb -, nagyobb boltok, legfelül pedig körben luxuslakások - többek között ezért is nehéz még pontosan nevén nevezni.
És ez jó, tegyük hozzá rögtön, mert nem kategorikusan és rögtön az elején zárták ki az építtetők, hogy valamennyire akár közösségi tér is válhasson belőle. És az is jó, hogy képletesen sem megkerülhető, azaz a járókelőknek vagy tetszik, vagy fanyalognak tőle, de mindenképpen észreveszik, véleményt kell formálniuk róla. Az ING ingatlanfejlesztő eddigi referenciái (Eric van Egeraat épületei a Dózsa György, illetve az Andrássy úton) alapján mindez várható volt, de vessünk most inkább egy sokkal laikusabb pillantást kívülről rá, ebből a taknyos és szürke februárból.
Az üveglapok felfüggesztésére szolgáló fémtraverzek rácsszerkezete azonnal karaktert ad neki, úgy tűnik, nagyon egyben van, egységes, kontúrjai mégis lágyak, tömegén sokat old az üveg csillogása, tükröződései. Legkellemesebb nézetét a sarkoknál nyújtja, ahol kirajzolódik az egymás fölé helyezett üvegsorok lépcsőzetessége, két oldalán pedig a Buda felé mutató erős perspektívái - formája halványan lekerekített, de mégsem organikus, inkább gólemszerű, ahogy felfelé szélesedve mintha kissé a környezetére terpeszkedne. Hatásos, de nem lélegzetelállító. Belső szerkezete kiköltözik ugyan a látványába, de ez a következetesség olykor megszakad, mint ahogy többrétegű homlokzata (a valódi falüvegen kívül még keskeny gyalogjáró fut végig, aztán jön az acélrácsszerkezet, majd a külső üvegfüggöny: ez így együtt jó méteres puffer) is határozatlanabbá teszi a körvonalait. Minden homlokzati döntésnek ára van tehát, valamit valamiért, a teljes üvegburok például még látványosabb lenne, de alul a bejáratok, felül pedig az üvegházzá váló teraszok miatt vállalhatatlan. Ugyanakkor markáns másságával szinte észrevétlenül illeszkedik a tér többi házához, amikor az itt jellemző középrizalitos elrendezést követi, és az épület két oldalsó főszárnyával U alakban átriumot fog közre.
Az épület meg is nyílt már, meg nem is: a többszintes multibutikok nyitottak ki először, a fenti luxuslakásokat eladták, de még nem lakják, az úgynevezett közösségi tér is kinyitott, majd újra bezárt. Itt egyelőre csak vizionálhatjuk, lesz-e ez majd nyáron a tér valamiféle oszlopcsarnokos nyúlványa, vagy csak egy kávézó átrium, ahol a markáns árak egyben a közönséget is megválogatják. Most szomorú magnóliafák láthatók itt, és a bárpult hihetetlenül expreszszív amőbája (a ház francia építészkonzultánsa tervezte), amely talán a komplexum legfelejthetetlenebb pontja - pedig talán mondanom sem kell, technikában és technológiában itt a (hazai) első vonal vonult fel. A magnóliák amúgy talán fáznak is most, mert csak belülről tűnik fel, hogy a külső üvegfüggöny darabjait eleve résekkel illesztették össze, így csak a hangulat mediterrán, a hőmérséklet nem annyira. (Reménykedem, ez később légbefúvással kezelhető lesz.)
Nyilván közben a kívülállókat az épületnek az a része érdekli legjobban, amelyik a legprivátabb: milyen ma egy igazi luxuslakás a belváros közepén milliós négyzetméterárakkal? Még ezt a műfajt is tanulni kell, mindenesetre minden elkelt, állítólag Friderikusz is bevásárolt itt fenn, de mivel a szerkezetkész tereket a tulajdonosok fejezik be, egyelőre csak annyit látni, a teraszok felett lebegő zárt üvegerkélyek biztosan üvegházak lesznek növényszigetekkel - és egy lépéssel talán akkor kerülünk közelebb a valahai látványtervek megkapó részleteihez is, az új házat felül övező zöldgyűrűhöz.
