Rémhírek neonáci gyújtogatókról
A tragédia helyszínét, valamint a kórházban fekvő sebesülteket csütörtökön felkereste a Németországba hivatalos látogatásra érkezett Recep Tayyip Erdogan a miniszterelnök, aki Kurt Beck rajna-pfalzi tartományi kormányfővel együtt, piros-fehér virágokból álló koszorút helyezett el a kiégett négyszintes lakóháznál. Mint arról beszámoltunk, a szörnyűséges tűzvész során a pánikba esett emberek úgy próbálták menteni gyermekeiket, hogy az ablakokon keresztül dobálták ki őket az utcára.
A mérsékelt iszlamista Erdogan előtt egy nappal pedig a külföldön élő törökökért felelős államminiszter, Said Yazicioglu koszorúzott a rajna-pfalzi városban. Társaságában volt Maria Böhmer (CDU), az integrációs ügyekért felelős kormánymegbízott is, jelezve a német kormány szolidaritását.
Erdogan Ludwigshafenben méltatta a német és a török hatóságok együttműködését az egyelőre ismeretlen okokból kirobbant tűz kivizsgálása kapcsán. Mintegy kétezer fős – többségében török hallgatósága előtt - dicsérte a német rendőröket és tűzoltókat, akik nélkül a „fájdalom ma sokkal nagyobb lenne.” Miközben a két nép közötti megbékélésről beszélt, többen táblákat tartottak a magasba, ilyen feliratokkal, hogy „Tegnap a zsidók, ma a muzulmánok”.
A török sajtó, különösen a bulvárlapok számára egyértelmű, hogy a tüzet idegengyűlölő, neonáci gyújtogatók okozták. Több török lap Ludwigshafen kapcsán egyenesen „második Solingenről”, ami rendkívül súlyos vádnak számít. Solingen az 1990-es évek németországi szélsőjobboldali erőszak-hullámának egyik szimbóluma, 1993 májusában négy szkinhed felgyújtott egy házat, a leégett épületben öt török nő, köztük három kislány halt szörnyet.
Vezető német konzervatív és szociáldemokrata politikusok – köztük Wolfgang Schäuble (CDU) szövetségi belügyminiszter - határozottan óvott a hangulatot szító gyanúsítgatásoktól. – Az integráció egyik feltétele, hogy a befogadó társadalmat nem szabad minden alap nélkül gyanúsítani. Mi németek is gyászoljuk az áldozatokat és a gyász független az állampolgárságtól – nyilatkozta Schäuble, akivel összhangban mérsékeltebb hangvételre, az elhamarkodott ítéletektől való tartózkodásra intett Kenan Kolat, a Németországi Török Közösség elnöke is. Az SPD elnöki posztját is betöltő Kurt Beck szerint megengedhetetlen hogy spekulációk veszélyeztessék németek és törökök együttélését.
A kilencezer fős ludwigshafeni török közösségben azonban nagy a bizalmatlanság a német hatóságokkal szemben. A feszültséget jól jelzi, hogy egy török tettleg bántalmazott egy német tűzoltót, miután kiderült, hogy az illető részt vett a vasárnapi mentőakcióban. A rémhírek és pletykák nagyon gyorsan terjednek, többen elhiszik, hogy a német tűzoltók szándékosan késve jöttek ki a törökök lakta házhoz. Az igazság az, hogy öt percen belül nyolc jármű vonult ki a helyszínre, a tűzoltók és a rendőrök 47 embert menekítettek ki a lángok fogságából.
Miközben az ügyészség és a rendőrség még mindig nem tudja, hogy baleset, műszaki hiba vagy szándékos gyújtogatás történt, többen már elkönyvelték, hogy szélsőjobboldali gaztett történt. Ezt arra alapozzák, hogy a házra valaki – még sokkal a tragédia előtt - a Hass (magyarul gyűlölet) szót fújta festékszóróval úgy, hogy a két „s” betű a hírhedt náci katonai alakulat, az SS nevének rovásírásos alakját utánozta. A környéken egyébként is sok a neonáci plakát és falfirka, több évvel ezelőtt a leégett sarokházban működött egy – szélsőjobboldali szkinhedek által látogatott – kocsma is.
Az átláthatatlan ügyet tovább bonyolítja, hogy a ludwigshafeni tűz áldozatai a Törökországban elnyomott alevita kisebbséghez tartoznak. Az alevita szervezet főtitkára, Ali Ertan Torpak felháborítónak nevezte, hogy a kilenc áldozat halálát a török sajtó jelentős része német-ellenes hangulatkeltéshez használja fel. Torpak szerint a török hatóságoknak Ludwigshafen helyett otthon kellene kutatniuk, így például lassan másfél évtizede felderítésre vár a Sivas városban történt 1993-as gyújtogatás, amiben 37 alevita vesztette életét.
