Az iszlám vallású koszovói albánok önállósági törekvéseit is megértő figyelemmel kísérik, bár rokonszenvük elsősorban a demokratikus fejlődés, a minél szélesebb körű önrendelkezés elérésére irányuló erőfeszítések támogatására összpontosul. A teljes szuverenitás elérése azonban akkor is kérdőjelek tömegeit vonná maga után, ha - mint Erdogan ankarai kormányfő a napokban hangoztatta - a koszovói állami önállóságnak csakugyan nem lenne precedensjellege vagy továbbgyűrűző hatása. Ez törökországi megítélések szerint is több mint kétséges. Cipruson például a szigetország északi részén török közreműködéssel 1973-ban kikiáltott, de Ankarán kívül senki által el nem ismert "Észak-ciprusi Török Köztársaság" igazolva látná saját létjogosultságát. Nem véletlen, hogy az Európai Unión belül Nicosia a független Koszovó elismerésének egyik legeltökéltebb ellenzője, miközben Törökországnak nyilván nem lenne ízlése ellen való a ciprusi kérdés e szellemben történő megoldása. Ugyanakkor Kelet-Törökország kurd többségű tartományaiban az ottani függetlenség szószólói is komoly érvekhez jutnának azáltal, ha az állami önállóságra törekvő koszovóiak sikert érnének el. És ez nem csak török gond: kurdok tömegével élnek Iránban és Irakban is, az utóbbiak gyakorlatilag már maguk döntenek saját ügyeikben, lökést adva a szomszédos önállósági törekvésekhez. De a karabahi konfliktusban évek óta beállt patthelyzet - áttételesen - a törököknek is fejfájást okoz. Az azerbajdzsáni kormányzat álláspontját teljes mellszélességgel támogató Ankara - egy függetlenné vált Koszovó elismerésével - hogyan érvelhetne azután Hegyi-Karabah önállósulása, netán Örményországhoz csatlakozása ellen, ha ezt a karabahi örmény lakosság kifejezetten óhajtja, és a tartomány elszakadása - az örmény alakulatok bevonulásával és az azeri kisebbség elűzése után - gyakorlatilag már megtörtént.

Isztambul, 2008. február

Az isztambuli muzulmánok rokonszenveznek a koszovóiakkal