„Boszorkányüldözés indult ellenem, amióta cikkeimben kétségbe vonom a globális felmelegedéssel kapcsolatos elterjedt nézeteket. Egyszer a Sierra Club egyik volt elnökségi tagja egyenesen azt pendítette meg, hogy véleményemért büntetőjogi felelősségre vonás járna” – olvassuk a Spiked magazinban.

Bár a cikk a marxistából libertáriussá lett lapban jelent meg, szerzője Alexander Cockburn radikális baloldaliként számon tartott publicista, aki A félelem rövid története című, megjelenés előtt álló könyvében úgy érvel, hogy a klímaváltozással kapcsolatos vészforgatókönyvek a félelem politikájának baloldali változatai, amelyek elvonják a figyelmet a valódi problémákról.

Cockburn nem azt állítja, hogy a globális felmelegedés vaklárma. „A Föld klímája melegszik, de arra semmi bizonyíték nincs, hogy ezért az ember a felelős.” Vannak olyan elméletek, amelyek szerint például a nap polaritásának változásával magyarázzák az üvegházhatást, és az ennek következtében kialakuló felmelegedést. Azok a tudósok, akik a klímaváltozást az emberi tevékenység következményének tekintik, fontolóra sem veszik ezeket a tudományos teóriákat, sőt, néha már a puszta felvetésüket is egyenesen tudományos szentségtörésnek minősítik.

A klímaváltozás körüli vitákat politikai szempontok uralják, főleg a baloldalon. „A baloldal abban a reményben próbálja mindenkivel elfogadtatni az environmentalista kataszrófa-forgatókönyveket, hogy így lehetőség nyílik majd a társadalmi igazságosság és a környezetvédelem ügyét szolgáló reformokra.”

A globális felmelegedés katasztrófájával riogató baloldali értelmiségiek és tudósok valójában a nagyvállalatok malmára hajtják a vizet. Az atomenergiában érdekelt cégek például a megváltót láthatják bennük. A klímaváltozás miatti félelmeknek köszönhetően, egyre több országban újra napirendre került az atomerőművek építése.

A globális felmelegedés következtében javasolt globális szabályozás legnagyobb vesztesei a szegény országok. Amikor nemrég Indiában bejelentették, hogy olcsó népautó gyártásába kezdenek, a fejlett világ zöldszervezetei máris tiltakozásba kezdtek. Annak is elsősorban a szegény országok fölművesei isszák meg a levét, ha a környezetvédelem nevében a nemzetközi szervezetek kötelezővé teszik a modern, környezetkímélő technológiák használatát. Ezek ugyanis hozzáférhetetlenek és megfizethetetlenek az ázsiai és afrikai farmereknek.

Miközben a zöldek a globális felmelegedés délibábjával vívnak végeérhetetlen küzdelmet, a kisebb és könnyen megoldható problémák a háttérbe szorulnak. Los Angeles légszennyezettségének jelentős része származik a helyi erőművekből. A politikusok azonban sosem mertek szembeszállni az energialobbival. Inkább a munkába autóval járó kisemberek korlátozásával próbálják fenntartani a környezetvédelem iránti elkötelezettség látszatát.

Azokat, akik kritizálják az álszent zöldpolitikát és kételkednek a globális felmelegedéssel kapcsolatos elméletek tudományos megalapozottságában, kiátkozzák. Az egyetemek attól való félelmükben, hogy támogatóik megvonják a pénzt, elhallgattatják a kritikus tudósokat.

„Nagy mázli, hogy nem az 1450-es években élek, mert akkor könnyen máglyán végezném – véli Cockburn. – Aki kételkedik benne, hogy a felmelegedésért az ember okolható, azt klímaváltozás-tagadónak bélyegzik, és ily módon a holokauszt-tagadókkal állítják párhuzamba.”

Cocburnnek ez a panasza publicisztikai túlzás ugyan, de nem teljesen légből kapott.

Marc Davidson filozófus a közelmúltban megjelent egyik tanulmányában a klímaváltozás tényét tagadó amerikai honatyákat a rabszolgatartás híveivel állította párhuzamba. „A 19. század közepén a rabszolgatartás eltörlését ellenző amerikai képviselők is azzal érveltek – írta Davidson –, hogy nem szabad a társadalmat ilyen nagy és rendkívül költséges, ám beláthatatlan következményű átalakításnak kitenni.” Davidson szerint a különbség mindössze az, hogy akkoriban a rabszolgák voltak, ma az olaj az amerikai gazdaság motorja.

Alexander Cockburn