Ni Ni: már csak fél év az olimpiáig
Ha magunkhoz tértünk az információ okozta sokkból, ne ünnepeljünk, az állapot csupán átmeneti. A kínai kommunista párt ugyanis közleményt adott ki, amelyből az MTI a következőket idézte: "Az olimpiarendezés minden kínainak a közös vágya, százados törekvése, egyben pedig kötelesség és felelősség a nemzetközi közösséggel szemben". A távirati iroda jelentéséből azonban kiderül az is, hogy nem mindenkinek tetszik a módszer, ahogyan a rezsim az olimpia ügyét saját érdekei szerint használja.
Ai Wei-wei, a Madárfészekre keresztelt központi stadion társépítésze - a kulturális forradalom idején elhallgattatott Ai Quing költő fia - például így nyilatkozott: "Nem értek egyet azzal az ideológiával, amelyet megpróbálnak nekünk eladni. Úgy állítják be, mintha csakis a játékok révén nyílna mód arra, hogy Kína elinduljon egy másik úton. Csakhogy ez egyszerűen nevetséges".
Miközben az említett stadion építkezésén mindeddig hatan vesztették életüket, jogvédő szervezetek aggályaiknak adnak hangot azt illetően, hogy Kína - szerintük - nem tartja magát a játékok elnyerése előtt tett ígéreteihez, nem válik nyitottabbá a társadalom, mint ahogyan azt sokan remélték. Ellenkezőleg: éppen a zártság érzetét keltheti az is, hogy a házigazda nemzet sportolóinak zöme "illegalitásban", az érdeklődők elől elbújva készül a nagy megméretésre. Amint az a hírügynökségi jelentésben áll: "Súlyemelőik például be sem engedik edzőtermeikbe a külföldieket, amivel azt a látszatot keltik, mintha felkészülési módszerük államtitkot képezne..."
Pozitívabb hír a játékokkal kapcsolatban, hogy a két Korea háromszáz fős közös szurkolócsapatot küld Pekingbe. Az egyezség azt is jelenti, hogy az ötvenes évek elejének koreai háborúja és a félsziget kettéosztása óta most először megy vonat Dél- és Észak-Koreán át Kínába. Megjegyzendő: a két Korea sportolói az utóbbi olimpiákon rendre együtt vonultak fel a nyitóceremónián, de külön csapatokban versenyeztek, mivel vezetőik képtelenek voltak megállapodásra jutni a közös válogatott összetételében.
Pekingben egyébként az elkövetkező hetekben-hónapokban szinte folyamatosan lesz mit nézni: az utóbbi napokban például a Vízkockának hívott uszoda avatóversenyét tartották, magyar részvevőkkel. Köztük egy főszereplővel: a zárónapon Cseh László - miként korábban 200 méteren - a hosszabbik vegyesúszószámban, 400 méteren is elsőként csapott a célba (4:14,24). Szepesi Nikolett 100 m háton 1:02,96 perces idővel a negyedik helyen végzett.
Ők ketten biztosan visszatérnek Kínába augusztusban is, ám - amint arról már többször beszámoltunk - a magyar küldöttség lényegesen szerényebb létszámúnak ígérkezik a négy évvel ezelőtt, athéni delegációnál. A MOB honlapján közzétett összeállítás szerint - mindeddig 42 versenyző, valamint a férfi vízilabda-válogatott (13) kvalifikálta magát a játékokra, míg atlétikában és úszásban összesen 19-en az úgynevezett A szintet, 14-en pedig a B szintet teljesítették. Ez azt jelenti, hogy ha most kellene nevezni az olimpiára, akkor Magyarország nyolcvannyolc sportolói akkreditációt igényelhetne. Noha a létszám még biztosan bővül, az athéni 215 főt nem közelítheti meg.
