Ennek lényege, hogy akik nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot, azokat - miután tavaly figyelmeztették őket, hogy rendezzék biztosítotti jogviszonyukat - 2008-tól ellátják ugyan, de aztán kiszámlázzák nekik a beavatkozások költségeit. Hogy miért nem verte ki ez betegek tízezreinél a biztosítékot? A válasz egyszerű: az új rendszer egész egyszerűen nem indult be - noha törvény van rá. Pár napja minisztériumi körlevél ment a kórházaknak, hogy közölje: egyelőre felesleges bíbelődni ezzel a reformlépéssel, mert a központi adatbázisok jelenleg nincsenek abban az állapotban, hogy a meghirdetett szigorból valóságos legyen. Magyarán, az államnak még mindig nincs dunsztja, diplomatikusabban szólva pontos képe arról, hogy ki fizet járulékot és ki nem - de legalábbis mérget semmiképp sem merne venni rá, hogy az adatok pontosak. Majd az APEH-nél még utánanéznek. Szóval, örülhetnek a potyautasok, nincs vége a türelmi időnek, a kormány meg ég, mint a pamutrongy.

Szintén az elmúlt napok híre, hogy valami malőr történt a műtéti várólisták vezetése és nyilvánossága körül. A döntés megszületett ugyan, és elvileg már most is meg kellene tudnunk nézni az interneten, hogy ki mikorra kapott időpontot - ám az utolsó utáni pillanatban a kormány áprilisra halasztotta ennek a rendszernek a beüzemelését is. Megint csak: nem adottak a feltételek a törvény végrehajtásához. Igaz, ez csak részben árulkodik a minisztériumi döntés-előkészítés nehézkességéről, annál inkább a tárca végrehajtást parancsoló erejéről, hiszen érzékelhető, hogy a kórházak valósággal elszabotálták a szóban forgó intézkedést.

A sokat emlegetett kórházi széfek ügyében is áprilissá vált a február - az eredetileg bejelentett február 15-i határidő jócskán odébb került. Mert kiderült, hogy a széfek beszerzése a rendelkezésre álló időbe egyszerűen nem fér bele. Továbbá az is kérdés, hogy van-e egyáltalán annyi eladó széf Magyarországon egy meghatározott időpillanatban, hogy minden egyes kórházi ágyra jusson. Nem beszélve arról, hogy ha meg is vannak a széfek, sok helyen akkor sem tudják hová felszerelni őket, mert - ne csűrjük-csavarjuk a dolgot - nem férnek el az ócska, fémből készült hálószekrénykék mellett/mögött (helyett?).

Három kormányzati lépés - három megszegett határidő. S hogy miért érdemel említést mindez? Mert ha a kormány sorozatosan nem képes tartani saját menetrendjét, az nem csak zavart okoz, de zavarra is utal. Ráadásul a létező legkényesebb területen, az egészségügyben. Nem beszélve arról, hogy mindezzel párhuzamosan folyik egy népszavazási kampány, amely épp arról szeretne szólni, legalábbis a kormányzat oldaláról, hogy miért van égető szükség a reformokra, és milyen racionálisabbnál racionálisabb döntések születnek mostanában.

A határidő pedig - ahogy a régi bürokratasablon mondja - folyamatos.