Pontosítsunk: ezt a hatvanmilliárdot nemcsak játékfilmre, és egyáltalán nem csak magyar filmre fordítják. Tetemes részét a Magyarországon készülő külföldi produkciókra és koprodukciókra költik. Hogy miért nálunk? Mert néhány éve "filmbarát" adózást vezettünk be: a befektetés húsz százalékát le lehet vonni az adóból. Vagyis az állam minden itt készülő mozi költségéhez hozzájárul húsz százalékkal. Ezzel Magyarország sok más versenyországot megelőzött a térségben, Bukarestben nagyot néztek, Prágában fogták a fejüket. Aztán tavaly jött az unió versenypolitikai főigazgatósága, ahol fölemelték az ujjukat: nono! Impozáns ajándék ez a húsz százalék, de vajon miért is támogatják a magyarok az amerikai produkciókat? Az európai kultúrát kell segíteni! Most folyik a vita, az egyezkedés, próbáljuk védeni saját filmiparunkat, amely a rendszerváltás utáni bő évtizedben alaposan legatyásodott. Mára egyre-másra nyílnak meg a hazai filmstúdiók, hogy még több gyártót vonzzanak és a pénz egy részét lecsapolják. Tulajdonosaik, vezetőik reménykednek, nem kell majd futniuk a befektetésük után.

Tény, hogy erősödött a hazai filmipar, de a filmművészet sem járt rosszul. Jellemző, hogy a mostani filmszemle játékfilmes alkotásaira összesen több mint hétmilliárdot költöttek, s ennek nagyobb része az államtól érkezett summa. Amennyiben a televíziós produkciókat és a köztes műfajú nagyfilmeket is beleszámítjuk, ez mintegy negyven produkciót jelent. Ha valamennyi műfajt beletesszük a kosárba, összesen 388 alkotás szerepelt a szemlén. Soha még ennyi. Már ott tartunk, hogy komoly filmszakmai emberek a bőség zavaráról beszélnek, konferenciák tárgya, hogy most már nem a mennyiségre, hanem a minőségre kellene összpontosítani. Magyarországon ugyanis az első világháborútól a rendszerváltásig nagyjából húsz játékfilm készült évente. Ennyit tudott finanszírozni és megnézni a magyar társadalom - a moziban. (Persze sokáig nem volt tévé, amely akár egy agresszív bendő, iszonyatos erővel nyeli magába a mozgóképet.)

A hazai mozi azonban hanyatlóban van, már nemcsak hollywoodi sikerek buknak meg benne - a magyar filmek is egymást ütik ki vásznáról. A könnyű, szórakoztató műveknek sincs elég közönségük, s ha mégis nézőcsúcsot hoz egyik-másik, a bevétel még a gyártási költséget sem hozza vissza. Jönnek az újabb és újabb filmkészítő nemzedékek, miközben a már pályán lévők is szóhoz akarnak jutni - iszonyú erővel, fortélyos módszerekkel folyik a lobbiharc a pénzekért. Mi a megoldás? A rohanó tempót vissza kellene fogni. Jobb forgatókönyvek, szereposztások, eredetibb ötletek, cselekményvezetések kellenének. Több eredetit, kevesebb utánzatot. És ha megköveznek is érte: talán valamivel kevesebb filmet.