Vészjóslóbb hangzású nevet - a szó legszorosabb értelmében - Tolkien sem alkothatott volna: Subprime Mortgage, a Sötétség Hercege; egyébként tényleg a halál (mort) lapul ott a szóban, morog fenyegetőn: adós, fizess, halálodig fizess! A magyar fordítás kissé barátságosabb: másodlagos jelzáloghitel, bár a zálog elég sötét színezetű, és sokaknak a jelzálog szó hallatán is akasztófakötéllel töltött revolver ugrik be elsőre. Na de sok ilyen szavunk van még: törlesztőrészlet, kupaszerda, vasutassztrájk.

Csatakos, fekete lován vágtat Subrime Mortgage, át a Nagy Tengeren, nyomában felperzselt táj, összezuhanó indexes, csúnya szakadás a chartokon, Nyugatfölde népe előbb retteg (recessziós félelmek), majd nyomorba taszul.

Ma már mindenki ismeri a szót, nem is kell már magyarázni. Ha elhangzik valahol a "másodlagos-jelzáloghitelpiaci válság" szörnyösszetétel, fölsírnak a csecsemők.

Ismerős ismerőse mondja, hogy őneki svájci ismerőse, de inkább rokona, aki dörzsölt bankár, mondta a vasárnapi ebédnél, hogy vegyék ki a bankból a pénzt, és vegyenek aranyat, mert ez még csak a kezdet, sötét korszak jön.

Szegény hülye svájciak sosem értettek a pénzhez. Csak félretenni meg fejlődni tudnak, persze akkor, amikor egyébként is fellendülés van. Akkor nem kunszt. Ahhoz nem kell ész. Hanem a válsághoz, ahhoz kell. Mi, lépten-nyomon lepénzügyi-analfabétázott, parányi cashét párna alá dugdosó magyarok ravaszabbak vagyunk ám, ezerszer: őneki megtakarított pénzünk gyakorlatilag nincsen, vagyonunkat négyzetméter- és építőanyag-portfólióban tartjuk, ház vagy lakás formájában, hitelállományunk van inkább, az viszont méretes, na, azzal omoljon össze a bank! Jobban már nem is járhatnánk.

Mink az arcába röhögünk a Subprime Mortgage-nak, tessenek mondani ijesztőbbet. Mondjuk azt, hogy "egészségügyi ellátás".